|
A
lapok most egy veszprémi bíró esetével foglalkoznak, kit az igazságügyminiszter
illetékes fegyelmi hatósága megkerülésével megalázóan megdorgált, s így bírói
méltóságában valóban hallatlanul megsértett. A veszprémi bíró nem a hatalom
elõtt meghunyászkodó beamterek közül való, s a miniszter eljárása ellen a
leghatározottabban tiltakozik, s a méltatlan elbánás miatt a Táblánál panaszt
emelt, nagyon okosan. A magyar bírói kar, e páratlanul derék testület,
függetlenségén és jogos önérzetén kívül nem sokat nyer állásától. Ahelyett hát,
hogy egzisztenciáját is megerõsítenék, még függetlenségét is elvenni s
önérzetében is megsérteni: egy minisztertõl is nagy merészség és impertinencia.
A veszprémi bíró esete nem egyedül áll. Sok magyar bíró érzi most a szégyenpírt
az arcán a miniszter elbánása miatt. Tudomásunk szerint a nagyváradi törvényszék három bírója kapott a veszprémihez hasonló
jogtalan és meg nem érdemelt miniszteri dorgatóriumot. Hisszük és várjuk,
hogy a veszprémi bíróval együtt tiltakozni fognak a nagyváradi bírók is. De tiltakozni fognak az összes inzultált
magyar bírók. Ebben a példátlan rosszul kormányzott országban az
igazságszolgáltatás, a magyar bírói kar deréksége a mi egyetlen hitünk és
pajzsunk. Ezt a hitet akarja megrendíteni az igazságügyminiszter. Résen fogunk
állni, s nem engedjük, hogy a korlátoltság romboljon ott is, ahol építésre van
legnagyobb szükség!
Nagyváradi Napló
1901. július 12.
|