|
A mi bájos, fiatal drámai
művésznőnk méltó szenzációt okozott tegnap délelőtt.
- Nézzétek, Fáy a bakon.
És tényleg úgy volt. A szép
művésznő kocsikázott drámai gyorsasággal. Oly biztosan kormányozta a
kormánygyeplőt, hogy méltán sóhajtott fel egy, a kocsi után bámuló
gavallér:
- Milyen fiatal és máris hogy kormányoz.
*
Egy nagyon kedves mûvésznõnél tett
látogatást az ifjúság 3 tagú küldöttsége, hogy felkérjék a szerdai felolvasó
estélyen való szereplésre:
- Jól van, uraim, szívesen megteszem, csak
arra kérem önöket, hogy Bécsbõl ne
rendeljék számomra a csokrot.
Amibõl két igazság világlódott [!] ki:
elõször, hogy a csokornak meg kell lenni, másodszor, hogy a pestistõl a mi
aranyos mûvésznõnk is fél.
*
A kar egyik szépérõl van szó; arról,
akinek legfessebb nadrágai vannak. A szép leány egyik kikosarazott udvarlója azt a hírt terjesztette, hogy - hogy
is írjuk csak? - hogy nagyon téliesen van bélelve a nadrágja. Egy gavallér
besúgta ezt a szép leánynak, aki nevetve válaszolt:
- Eh! szamárság! Hisz õ nem tudja, milyen ez a nadrág, s éppen azért haragszik,
mert nem tudja!
*
Egy maliciózus színházlátogató mondta a
következõ csípõs megjegyzést:
- Komjáthy a saját nevérõl nevezett
pisztollyal lõtt a héten, mert Szegedet célozta, s Debrecent találta.
Debreczeni Reggeli
Ujság 1898. október 29.
Adieu
|