|
Marienbad
Tisztelt
szerkesztõ úr!
Mint
egy kifogástalan naivához illik, szülõi felügyelet alatt üdülgetek itt
Marienbadban.
Sokat,
nagyon sokat gondolok magukra. Pedig talán maguk már el is felejtették a
színtársulat Szohnerkéjét.
Nagyon
nehezen váltam meg Nagyváradtól. Az én jó Flórám mondogatta is eleget.
-
Olga, Olga, te alighanem könnyelmû dolgot mûveltél. Belészerettél valakibe.
Pedig, jaj, ha a naiva szerelmes lesz. Akkor már jó elõre szerzõdés után
nézhet, mint - komikáné.
Fölösleges
talán mondanom is, hogy az én jó Flórám gyanúja - hogy is mondják azt maguk? -
minden komoly alapot nélkülöz. Az igazat megvallva némi hajlandóságot érzek
olykor magamban a szerelemre, de a vajúdó érzelmeket gyökerestõl szoktam
kitépni. Bizonyisten: A kollégáim a tanúk.
A
marienbadi fürdõzésre pedig a legprimább kvalitású naivai fogásokkal
rendezkedtem be. Majdnem olyan rövid ruhában járok, mint néha a színpadon,
amiért le is szidtak maguk egy párszor, és olykor selypítek is. Találkoztunk a
papa néhány erdélyi ismerõsével. Mind azt hiszik, hogy csak tizennégy éves
vagyok. Bizonyisten: A múltkor valami szörnyen pikáns fürdõ-pletykát
tárgyaltak. Az egyik erdélyi bácsi aggódva nézett rám. Én persze, mint
jónevelésû kislány, mindjárt hallástávolságon túl helyezkedtem, amit, nemde,
helyesen cselekedtem? Muszáj egy kislánynak mindent tudni? Azért kárpótoltam én
magam. Rendes Szidor beszélt titokban a városi orfeum-életrõl. Jaj, milyen
dolgokat beszélt! De nem hiába utáltam én mindig a csúnya orfeumdámákat! Hanem
vagy két fiút nagyon le fogok szidni. Hát járja az, hogy mihelyt a színtársulat
kiteszi a városból a lábát, õk mindjárt elvadulnak.
Azért
van itt egy pár nagyváradi gentleman, akik sok kedvvel próbálnak ám nekem
udvarolni. Hejh, ha feleségeik megtudnák!… Nem árulom el õket.
Itt
nyaral a legaranyosabb méltóságos díva, Kinszky grófné is. Még mindig arról beszél
nagy elragadtatással, hogy Nagyváradon milyen kedvesek az emberek. Szeretném
néha azt mondani, hogy Nekem mondja? De az isteni Ilus elõtt nem szabad
hencegni, még ha valaki naiva is.
Papám,
a kedves, dolgozik. Színdarabot ír, és Nagyváradon akarja ismét elõadatni. Azt
mondja, hogy csak a nagyváradi közönség érdemli meg, hogy komoly író darabot
írjon a számára. Nagy naivan azt kérdezem tõle:
-
Hát nagy sikert aratott a múltkori darabod, azt hiszed, papa?
-
Persze, hogy azt - válaszolt nagyon szigorúan, pedig a nõszereplõ elég
gyöngécske volt.
Na
ilyen goromba papája sincs még egy naivának.
Különben
pedig sok-sok lelki puszit küld a maguk kis elkényeztetett naivájuk.
Szohnerke
Nagyváradi Napló
1901. július 13.
|