50. NAGYVÁRADI BÍRÁK SÉRELME

- Az igazságügyminiszter basáskodása -

A Nagyváradi Napló már tegnap megírta, hogy a veszprémi bíró esete, kit az igazság­ügyminiszter jogtalanul és brutálisan sértett meg önérzetében és bírói függetlenségében, csak egy eset. Igen sok magyar bírót alázott meg hasonló módon a miniszter. Megírtuk, hogy a nagyváradi törvényszéken is három bírót ért a miniszteri brutalitás. Nem írjuk ide a három méltatlanul sértett bíró nevét. Nem akarjuk még evvel is megszerezni a szenvedett méltatlanságot. Mind a három bíró kitûnõ, munkás tagja a jóhírû nagyváradi bírói karnak, s éppenséggel nem adtak rá okot, hogy úgy fizessenek nekik, ahogy a miniszter fizetett.

De még megdöbbentõbb a negyedik nagyváradi bíró esete. Tanácselnök a törvényszéken, s az elé a tanács elé, melynek õ volt az elnöke, egyszer egy monstre-bûnügy került. Ötvenkét vádlottja volt a bûnpörnek, s a tárgyaláson csak ötven jelent meg. Az új bûnvádi perrendtartás értelmében a tárgyalást el kellett halasztani. Ez a körülmény s magának a bûnpörnek a természete is azt tette kívánatossá és szükségessé, hogy a törvényszék helyszíni szemlét tartson.

A helyszíni tárgyalásra az igazságügyminisztertõl kellett engedélyt kérni. Az igazság­ügyminiszter válasza azonban nem engedély lett, hanem a legerõsebb dorgatórium. A miniszter megrótta a bírót, hogy a kincstárt könnyelmû módon meg akarja terhelni, s minél több kiadást akar rá róni. Szóval a legerõsebb és a legindokolatlanabb sértés volt a miniszter válasza.

Íme, Magyarország igazságügyminisztere így dolgozik a magyar bírói kar tekintélyének s hitelének megrontásán. A legtirannusabb módon tör a bírói kar függetlenségére, méltatlanul meghurcol s elõmenetelükben meggátol így kifogástalan, ambiciózus, munkás bírókat.

Ilyen muszka tendenciát nem igen láttunk mostanában, s kétségbe ejtõ a jövõ, amit ez a mindent durván legázoló tendencia sejtet. A magyar bírákat a hatalom dróton mozgatott bábjaivá akarják tenni, s a törvényeket végrehajtó szerv egyetlen, mindig változó tagja elnyelni készül egész igazságszolgáltatásunkat.

A nagyváradi bírák felháborodva tárgyalják a miniszter basáskodásának ez eseteit, s majdnem bizonyos, hogy a nagyváradi bírók követni fogják a veszprémi bírók példáját, s elégtételt szereznek a miniszteri eljárásért.

Mi pedig, míg az üggyel bõvebben foglalkoznánk, csak ismételjük kissé kibõvítve tegnapi véleményünket.

Ebben a legrosszabbul kormányzott s legjobban megterhelt, ezer belsõ bajtól senyvedõ országban a sajtószabadság s a független magyar bírói kar a polgárok minden hite, pajzsa. Ha a véleménynyilvánítás szabadságát vagy a bírói kar függetlenségét bármely oldalról bármely veszedelem fenyegeti: az ország minden polgárának kötelessége a fenyegetett mentsvárak megvédése. És meg is fogják védeni miniszterrel vagy bárkivel szemben is!…

Nagyváradi Napló 1901. július 13.