|
-
A derecskei brettli-tündér -
Ebben
az orfeumos kánikulai világban egy kis orfeumi szenzációval szolgálunk.
Orfeum-történetnek elég érdekes. Nem is színezzük hát ki, hanem elmondjuk egész
szárazon.
Körülbelül
három évvel ezelõtt egy Antonio Mayer nevû világjáró artista-direktor vetõdött
Bihar megyébe. Az orfeumigazgató Derecskén tanyázott egy ideig.
Lakik
pedig Derecskén egy Bökönyi Dániel nevû szegény gazdaember. Bökönyi gazda
legtöbbet érõ vagyona pedig az õ szépséges Zsuzsika leánya volt. Ritka egy
virágszál. Sugár, hamis szemû, nyíló rózsa-arcú, csintalan vérû, jókedvû leány.
Kacérkodott, nótázott mindig. Hangja is szép volt a Zsuzsikának.
Antonio
Mayer nem hiába volt világot járt orfeum-róka. Fölismerte a gyöngyszemet a
porban, s el volt ragadtatva a gondolattól is, hogy micsoda karriert csinálna
ez a kis vadrózsa a brettlin!
A
leányt hamar sikerült elszédíteni, de nem nehéz volt kapacitálni Bökönyi gazdát
sem.
Antonio
Mayer és Bökönyi Dániel formális
szerzõdést kötöttek. Antonio Mayer - a szerzõdés szerint - magával viszi a
szép Bökönyi Zsuzsikát, s neveltet belõle világhírû mûvésznõt. Gondoskodik a számára
mindenrõl, s ezenfelül az öreg Bökönyinek
küld minden hónapban húsz forintot.
A
szerzõdést alá is írták mind a ketten, s betartására kikötöttek kölcsönösen
500-500 forint vinkulumot.
Antonio
Mayer aztán magával vitte - egyelõre Budapestre - Zsuzsikát. Híre is járt, hogy
énekelt valahol. Azután, hogy Berlinbe mentek, s itt - akárcsak Bartóky Matild
kisasszony Amerikában - Kossuth Flóra néven mûvésznõsködött a derecskei
brettli-tündér. Berlinbõl még pénzt is küldött, amit Antonio Mayer
természetesen csak megígért, de sohse teljesített. Innen - Bökönyi Dániel hite
szerint - a párizsi kiállításra, azután Londonba mehettek.
Két
éve már semmi hírt nem kapott az õ leánya felõl Bökönyi gazda. De pénzt még
kevésbé.
Elkeseredésében
a fõszolgabírónál, a fõszolgabíró az alispánnál, az alispán pedig a
belügyminiszternél jelentette be az esetet. Ha már pénzt nem kap, a lányát
szerette volna visszakapni Bökönyi gazda.
Diplomáciai
úton jártak el Londonban. De ott a szép Zsuzsikának s Antonio Mayernek nyomukra
sem akadtak. Ki tudja, hol lehetnek. Talán túlmentek az Óceánon is.
Derecskén
pedig egy elkeseredett atyafi átkozza most a világjáró komédiásokat, a szép
leányokra éhes nagyvárosokat, fõként pedig Antonio Mayert, ki békés kis
falujából a nagy ismeretlen világba ragadta ki az õ szép és pajkos Zsuzsika
leányát!…
Nagyváradi Napló
1901. július 18.
|