|
Molnár
Jenõ klenóci, Bereg megyei körjegyzõ kicsi, apró ember mindenképpen. Éljen
sokáig, mert ebben az országban nagy szükség van a kicsi, apró, de kemény
derekú, mindig haragos emberekre, mint amilyen a klenóci jegyzõ.
Molnár
Jenõ igazi falusi nótárius. Együtt érez a maga parasztjaival, de intelligens
ember is igen, mert belát a dolgok kezdetébe is. Egyszer így fakadt ki Molnár
Jenõ:
-
Nem tudok már tovább tûrni. Ez a
Schönborn birodalom koldussá fogja tenni az egész vidéket, s rabszolgát csinál
minden parasztból. Ha nem változnak a dolgok, föl fogom jelenteni állandó
uzsoráskodás miatt az egész uradalmat.
Ilyenformán
fakadt ki egyszer a klenóciak apró, haragos nótáriusa. Csak aki ismeri azt a
vidéket s a Rákóczi-domíniumban basáskodó Schönborn grófok féktelen nagy
hatalmát, mely elsöpri a klenóci jegyzõnél vaskosabb embereket is, tudja
belátni, hogy micsoda nagy oka lehetett a klenóci jegyzõnek erre, a beregi
füleknek istenkáromlásnál is nagyobb kifakadásra!…
Mert
úgy áll a dolog, kazárfaló Bartha Miklós sem tagadja, hogy a Schönborn-birodalom
egy kis külön ország. Határain belül idegen a lélek, a nyelv, s kegyetlen a
szív. Szegény rutén parasztok beszélhetnének errõl eleget. Mint robotolnak
ennek a kegyetlen kis birodalomnak állati munkával, kínos verejtékkel egy
nagyon sovány falat kenyérért. Beregi urak meg arról szólhatnának, hogy a
Rákóczi-domínium feudális ura milyen idegen ettõl a nemzettõl. Mindent lenéz,
ami magyar. A magyar mágnást éppúgy nem becsüli, mint a magyar fajtehenet. Egy
Lónyay gróffal még csak barátkozik, de mással senkivel. Egyszer pedig még azt
is ki merte jelenteni, hogy neki derogál még a magyar fõrendiházban is
megjelenni, hát még esetleg mint népképviselõ az alsó házban szerepelni! Szörnyûség!…
Most
már méltóztatnak sejteni, hogy került szóba a kis klenóci jegyzõ. Mint annak a
vidéknek a lelkiismerete.
Gondolkozó,
intelligens beregi emberek tudják, hogy az
egész rutén akció a Schönborn birodalom mûve.
Evvel
pedig igazolódik, amit a múltkor egy cikkünkben kimondtunk, hogy ennél az akciónál vérlázítóbb hazugság nincs
és nem volt. Kezdetétõl egészen a legfrissebb eganizmusig, mely szerint -
kacagj bajazzó! - a tejbiztos úr zsidómentésre
adta a fejét.
A
klerikális és feudális érdekek csúnya játéka ez az akció. A kort, idõt és
haladást akarja meghazudtolni. Érzi a szükségességét, hogy lekösse a
veszedelmes közérzést, s elterelje bizonyos üzelmekrõl a figyelmet.
Ezt
mondtuk ki a múltkoriban is az eganizmusról, s most véletlen került
bizonyosságaink igazolnak bennünket.
Nyilvános
az egész akció célja, modora. Látjuk a szövetkezést a nagy hazugságra, s látjuk
a szervezett seregnek is a célját: hamis játékkal, hazugsággal, rombolással és
a közérzés megdolgozásával megerõsíteni Magyarországon a késõre is itt ragadt
klerikális és feudális uralmat.
A
kis, apró körjegyzõt talán - mi is úgy tudjuk - sikerült már megdolgozni. De
benne - ismételjük - a jók lelkiismerete szólott.
És
ha a csúf akció kétségbeesésünkre tud is hangos sikert csinálni, de biztos,
hogy ez a nagy hazugság bosszúállóan fog azokra a hamis koponyákra szállani,
melyek kifundálták.
Addig
jó munkálkodást. A beregi régi dolgokról pedig fogunk beszélni még!
Nagyváradi Napló
1901. július 31.
A. E.
|