|
Mert
maga az élet is szereti a komikus ellentéteket, hát a klerikális sajtónak
kellett kipattantania, hogy az antiszemita heccek kézzelfogható eredménye
készül, s a jó becsületes paraszti népet néhol már sikerült a zsidókra tüzelni.
Az a lap újságolta ezt elõször, s jajgatta el magát kipróbált jezsuita módra,
amelyben Bartha Miklós szokott vétkezni majdnem nap mint nap az õszinteség, a
tisztes érzés és az illendõség ellen. Jellemzõ paraszti közmondás avval
felelne, hogy az kiabál stb. Csakhogy példabeszédekkel nem lehet elintézni ezt
a dolgot. A keserû valóság az, hogy a jezsuita tábornak nálunk is, mint elõbb
Ausztriában, olyan eredmény ígérkezik, amitõl õk maguk is megijednek. Övék a
bûn, õk a vétkesek, pláne céltudatosan vétkezõk. És ha csakugyan feltámad a
Bartha Miklós „iszapos mocsara”, az õket fogja mielõbb elnyelni: a klerikális
és feudális matadorokat s azt a sajtót, mely vak, de óvatos gyûlöletében
Budapesten, de itt is a sorok között
szította a buta gyûlöletet.
Nagyváradi Napló
1901. július 31.
|