|
Röviden
már írtunk a gyulai esetrõl, hogy néhány gyulai „vezetõ” alak cenzúrát akart
gyakorolni, s arra bírni Krecsányi Ignácot, hogy ne adassa elõ Bródy Sándor Hófehérkéjét, melyet a direkció az
utolsó elõadásra tûzött ki. Ennek a kis cenzúrás történetnek érdekes elõzményei
voltak. Bródy Sándor valamikor Gyulán idõzött egy rokonánál hosszabb ideig. Az
alföldi város a maga sajátos életével sok érdekes megfigyeléshez juttatta a
Bródy érdekes, impresszionista egyéniségét. Pompás figurákat látott.
Megfigyelte a magyar vidéki társadalom ismert kicsinyességeit, hibáit és
hazugságait. Szóval mint igazi íróember, témával telten távozott. A
megfigyeléseket aztán föl is használta. Persze nem fényképezett. De bizony egy
novellájában magukra ismerhettek azért egynémely gyulai potentátok, s
ráismerhettek bizonyos, ilyen-olyan kis vonatkozásokra is. A novella nagy
megrökönyödést keltett Gyulán. A „leleplezést” nem tudták elfeledni Bródynak
azok, akik a témát szolgálták, s Gyulán igen elõkelõ társadalmi állású urak.
Ezért akartak cenzúrázni. Ám a terv nem sikerült. Mint megírtuk, a gyulai
közönség Hófehérke elõadásán
megtöltötte a színházat, s tapsolt sokat a Bródy érdekes darabjának.
Krecsányiék különben már Hódmezõvásárhelyen vannak.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 2.
|