|
Egy
szomorú szívvel kevesebb sajog a világon. Ez a szív tegnap alkonyatkor, mikor a
magyar róna tarlójáról befújt az õszies szél, rózsaillat parányi
porszemecskéitõl bepermetezve a lármás magyar Babilonba: dobbant egy nagy
fájdalmasat még és megszakadt. Az ajkakon pedig kék szederjességgel borult el
az utolsó, vádoló jajkiáltás. Ez a szív most nem fog többet dobogni. Ezek a
szederjes ajkak nem sóhajtoznak többé soha, soha. Ejh, de banális, de unalmas
vagy csontkezû, kaszás legény!… Mink, szomorú, öröksápadt legények gúnyosan
mosolygunk mindig feléd. De te, örök banalitásodban is, most ismét össze tudtad
facsarni a mi szíveinket is. Az a szederjes ajkú, fehér halott, ifjú ember
szomorúbb volt mindannyiunknál. Miért bántál vele is csak úgy, mint egy magát
agyonlumpolt lájdinántocskával? Mért gyötörted meg ilyen hamar? Mért nem
engedted tovább sajogni az õ nagy szomorú szívét? Hát nagyon nyugtalanított
téged az õ dalos jajgatása?… Lásd most - óh irtózat - olyan közönséges
holttest, mint a többi halott a fiatal, magyar Hafiz… Fájó szívû, halvány szép leányok, epedõ szerelmes ifjak s
minden szomorú lantverõk: jertek temetni a mi Hafizunkat. Hintsük be rózsával. Találkozzanak koporsója felett az
egymást keresõ szívek. Ifjúság, rózsák, szerelem s életmámor ölelkezzenek az õ
koporsója fölött. Dobbanjanak össze szent mámorban szerelmes szívek. És
boldogan fognak reánk mosolyogni az édes trubadúr feloldott szederjes ajkai… A
nagyváradi hírlapírók majd mindannyian személyesen is szeretõ ismerõsei
megrémülve értesülnek a fájdalmasan elõre sejtett, szomorú halálhírrõl. A
koporsójára koszorút fognak tenni. Az elsõ órákban összegyûlt erre hírlapírók s
az õ ismerõsei között majdnem kilencven korona. A gyûjtést folytatják, hogy
elsõkként járuljanak hozzá az édes szavú poéta síremlékköltségeihez is. A koszorú
óriási pálma, hatalmas fehér selyemszalaggal s rajta ez írás: A nagyváradi hírlapírók - poétakollégájuknak.
A koszorút valószínûleg küldöttség viszi föl a koporsóra.
A
gyönyörû koszorúval Fehér Dezsõ, Halász Lajos és Kiss Mihály hírlapírók az
éjjel elutaztak Budapestre.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 8.
|