A
Szent Antal kenyere igen irgalmas és szép kenyér. Igaz, hogy szépségét,
irgalmasságát nem a fent címzett kegyes szent adja meg, mert hát a poklokra
szánt szabadkõmûvesek a maguk kenyerét együgyûen csak „ingyen kenyér”-nek
hívják, azért hasonlóan szép és irgalmas kenyér. A Szent Antal-kultuszról pedig
szóltunk egyszer sok kímélettel, sõt bizonyos dicsérettel is. Akkor, mikor e
kultusz babonás, butító kinövései ellen szóltunk. Fölszólalásunkban majdnem az
egész vidéki sajtó osztozott, ami e különös s egyre szított babonának országos
elterjedését igazolja. Ezt a babonát ma Nagyváradon a legmodernebb eszközökkel
terjesztik. Egy épület falán tegnap nyomtatott
plakátot olvastunk, melyben Dencs János tb. kanonok, esperes-plébános az
olaszi-i templom bezárásával az istentiszteletekre vonakozóan történt s annak
idején általunk is közölt intézkedésekkel kapcsolatban a következõket mondja:
„Páduai
Szent Antal” kedves szentünk szobrát is, mihelyt annak talapzata elkészül, a
kanonok-rend templomába átvitetem, hogy Isten elõtti közbenjárását híveimért és
szegényeimnek kenyérrel való ellátását, illetve csodás mûködését tovább is
folytassa.
Nyomtatott
betûkkel, falra ragasztva. Hát a nyomtatott betûk nem szolgálják már többé az
emberi szellem fölvilágosítását s elõbbre vivését? A babona megnõtt és
villamoson utazik? Szép és irgalmas kenyér Szent Antal kenyere, de mennyivel
szebb volna, ha nem kívánna viszonzás fejében lelki elsötétedést.
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 10.
|