|
Szeretjük
a jó, öreg puffogó frázisokat, szörnyen szeretjük. Hoványi Géza dr. úr talán
azért traktálta a nagyváradi szabadelvû párt gyûlésén megjelent szegény
fejeinket a legöregebbekkel s legpuffogóbbakkal. Érdekes kis kép volt, annyi
bizonyos.
Az
urak azért gyûltek össze, hogy megbeszéljék, mint fogadják Tisza Kálmánt
beszámolója alkalmából. Az ülésnek nem volt más képe, mint bármikor. Mi vittünk
magunkkal, szinte véletlenül, unalomkergetés céljából egy Alkotmány címû újságot. De még ez sem volt tendenciózus,
proféciaszerû valami. Minthogy ki az ördög is vár próféciát ebben az öröknek
ígérkezõ, alkonyatos, zavaros világban.
De
önök, nemde, arra kíváncsiak, mért puffogott Hoványi Géza dr. Miért?… Istenem,
hát okos ember csak nem szalaszt el egyetlen helyes, okos alkalmat sem, hogy
beszéljen. Viszont meg kevés embertõl lehet elvárni, hogy beszéljen már valami
mást is, mint amit stilisztikában az álpátoszú bombasztikus beszédmód
illusztrálására példáznak.
Friedländer
Samu dr., ez a gyógyíthatatlan õszinteségû ember adott Hoványinak alkalmat a
beszédre.
Mit
mondott Friedländer dr.? Megpróbáljuk néhány szóba összehúzni. Körülbelül ezt:
-
Szebbnek s politikailag erkölcsösebbnek tartom, ha megvárják, míg Tisza Kálmán
elmondja a beszámolóját, s azután kérjük föl újra a képviselõjelöltség
elfogadására. Nincs senki, aki kételkedjék, hogy Tisza Kálmán a régi, igazi
szabadelvû. De a helyzet zavaros, szimptómái ijesztõk. Nekünk példát kell
adnunk a politikai becsületre. Még az ellenségek se higgyék, hogy mi csak úgy
vaktában adjuk a bizalmat, és mihelyst valaki tagja a szabadelvû pártnak, mi
mindjárt hódolunk. Hiszen akkor nekünk becsülnünk kellene gr. Károlyi Sándort
is, mert a pártnak õ is tagja. Már pedig egy részünk kimondja, a másik óvatosan
elhallgatja, de tudja, hogy a Szabadelvû
pártban a legnagyobb ellentétek küzdenek, s hogy Tisza Kálmán és gr.
Károlyi Sándor nem egészen egyformán szabadelvûek!… A politikai tisztesség
nevében tartozunk elõször meghallgatni
Tisza Kálmánt.
Ilyenformán
beszélt Friedländer Samu dr. És miket mondott erre Hoványi Géza?
Azt,
hogy a felszólalás helyes, és õ mégsem osztja. Hogy a liberalizmus szent és
változatlan. Hogy a nagyváradi liberális párt a régi. Hogy nagy fájdalomra ez a
régi párt maradhat kisebbségben, de elvei sértetlenek. Így és tovább. Csupa
frázis és puffogás. Valaki azt súgta mellettünk:
-
Micsoda remek operett-téma!…
Az
bizony, de nagyon szomorú és még szomorúbb, hogy ez öreg, jámbor és mégis
szívtelen frázisok ellen nem akadt szó sem.
Ülének
nagy szomorúan, mikéntha a babiloni vizek mellett, a vendéglõi fehér
asztaloknál a jámborok, s nem tudták elhatározni, hogy Jézus-e vagy Barabbás?
Megsejtették-e
vajon mirõl van szó?
Amit
Friedländer Samu dr. mondott, az mindennap itt kiabálja el az ébresztõt, ezen a
lapon. Mit jelent voltaképpen? Azt a nagy szomorúságot, hogy haldoklik az igazi
liberalizmus, hazug a mostani közélet, jezsuiták a vezetõk. Azt jelenti, hogy
gondolkozzunk és tegyünk.
És
mit mond voltaképpen Hoványi Géza dr.? Azt mondja, hogy nincs semmi baj. Hiszen
az elvek a régiek. És ez a fõ. Hogy az elveket hazug, jezsuita fegyverekkel
legyûrik, az mellékes. Hjha, de azért szentek maradnak. Süsse meg, vagy
mindjárt mit mondunk!… Hoványi Géza mit bánja, ha reánk szakad az egész pokol.
Hát reánk szakad. Aki fél tõle, hátraarcot csinál. A liberális elveket pedig
változatlanul és szentül be fogjuk lomtározni a Széchenyi-szálloda padlására.
Mert hát az elvekre vigyázni kell.
Talán
tetszenek most már világosan látni. Oh Hoványi Géza dr. jámbor, nem egetverõ,
de igen ügyes biflázó tanítványa az új rezsimnek.
Friedländer
Samu dr. pedig csak tán annyit ért el, hogy szeget ütött néhány kemény fejbe.
Hogy
ezt a szeget kihúzza-e a generális, bizony Isten már mi sem nagyon hisszük.
A
generális öreg ember már. Talán így gondolkozik:
-
Kedves Hoványiaim, ott Váradon. Nektek igazatok van. Minek fészkelõdjünk,
okvetetlenkedjünk! Okos ember mindenha boldogul. Valahogy csak lesz, sehogy még
nem volt.
Mi
pedig egynehányan búslakodhatunk a sötét idõk közeledtén, a babiloni vizek, a
Körös, a Duna mellett, vagy ahol jólesik…
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 20.
|