|
Uechar?…
Legyen Uechar. Nem szégyenlem: nem hallottam, nem olvastam. De ha a
törvényszéki rovatból elõkelõ orrú, selyem-reverendás, parfümös papi urak lapja
nem félt a lap élére tenni: megbízom. Tehát Uechar
szocialista, tehát izgató. Izgató, tehát börtönbe való, istentelen. Uechar - tehát mihozzánk hasonló: vallás-sértõ, vakmerõ, gyanúsító, mosdatlan
szájú, valóságos - liberális…
Mert
a mi fajtánk vak és süket volt mindenha. Mi a homokba takartuk szemeinket és
füleinket mindig. Akik láttak és hallottak és gondolkoztak: õk voltak, akik nem
- uecharok… Így mondatik.
Uechar?
Nehezen nyugszom bele a névbe. A viselõjét nem ismerem. De vegyük el a
személytõl a nevet: írjuk ezután így: uechar...
Vívódó, tudni, tökéletesedni vágyó emberi
agyvelõ: a te bûnöd ez. Az uecharokat te szülted. A homokot is, mellyel az
uecharok befödték szemeiket, hogy ne lássanak, füleiket, hogy ne halljanak.
Megrendül az istenfélõ szív, ha a századoknak sírba guruló uecharjaira
emlékezik. Mennyien voltak, ó mennyien!… És mind konok volt és mind istentelen
és mind javíthatlan.
Az
ember pár évezredes tragédiájában mindenütt fel-feltûnnek. A sátán küldöttei õk
tán. Bírni velük sohse lehetett. Pedig kivájták a homokból õket. Körülsáncolták
isteni és emberi törvényekkel, új- és ószövetséggel, bálvány és
szellem-istenekkel, börtönökkel és forró olajjal, anatémával és indexszel. - Az
uecharok nem tudtak a homok nélkül
élni. Nekimentek a sáncnak, a törvénynek, a bibliának, az aranyborjúnak, forró
olajnak.
Azaz…
a sátán küldöttei lehettek.
Mikor
még dadogó volt az emberi elme, már volt olyan uechar, aki az elme szabadságát merte eszelõsnek
tartottan hirdetni. Belebújt a homokba, s kiitta a neki nyújtott méregpoharat.
A homokban…
Ama
bizonyos Mózes nevû uechart rejtegetni kellett. Lázongtak ellene a törvény emberei. De eltéríteni álmától,
népe megváltásától, nem tudták.
Az
uecharok mentek a maguk útján. Többen közülük nem néztek vissza csak a
keresztfán, mert kínjukban meg kellett fordítani a fejüket.
Az
uecharok elvérzettek szent õrületeik igazságaiért.
Belõlük
tellett ki minden mártír. Õket nevezték mindig tagadóknak, pedig nekik volt a
legtöbb hitük. A régi butaság ellen harcoltak mindig. Lelkük a tökéletesedés
vágyának s vívódásnak lelke.
Uechar
volt ama Saulus is, ki azt tanúsította nagy mártíriumában is:
-
Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi tanításunk.
Bedugta
a homokba a fejét és hitt.
Az
uecharok hosszú sora jött utána. Husz János uechar, minden uechar lelkébõl
zokogta el a máglyán:
-
Óh, Sancta simplicitas!
És
uecharok kiabálták mosdatlan szájjal ki a nagy forradalom szent eszméit. A
homokban…
Ilyen
bûnös lények születtek és születnek az emberiség átkára. A vatikáni index sok
százról beszélhetne. Mert ez uecharok nemcsak ajakkal szóltak, hanem írtak is.
A homokban…
Mikor
a régi formák nyûgei között s sziklái alatt az emberiség vérzõbben, kínzóbban
érzi boldogtalanságát: ilyenkor jelennek meg a fanatikus uecharok s túrják,
vájják - a homokot…
Farizeusok
és írástudók pedig üldözik és üldözni fogják mindig õket. Az õ elemük az
üldöztetés és a - homok.
Vannak
közöttük uecharok, kik eljövendõ idõkben szentekké válnak minden konzisztórium
nélkül. Vannak, kiknek csak a hitükért való elvérzés gyönyöre jut.
De
úgy van. Abban mind egyformák, hogy megfeszíttetik magukat - a homokért. Ám kereszt sem jut
mindegyiknek, pedig a kereszt, ugye, szép?… Bérük a szükség, a megvettetés, az
üldöztetés, a gyötrõdés. De vissza nem tér egyik sem. Mert hitük a jobb, a tökéletesedés, s végzetük
világosan látni - a homokban…
Ilyenek
az uecharok. Hiába ellenük a harc. Fõpapok és írástudóknak a harca…
Nagyváradi Napló
1901. augusztus 30.
A. E.
|