|
Tisza
Kálmán beszélt. Beszédje nem volt harcra szólító, de mégis nagyon nagy
elégtétel nekünk. A mi õszinteségünk erejét és igazságát igazolta, írta alá
Tisza Kálmán beszédje.
Hálás
szívvel mondunk mindenekelõtt a generálisnak köszönetet.
Nehogy
félhivatalos intrikák, mesterkedések meghamisítsák Tisza Kálmán nagyváradi
napjának tanulságait, sietünk azokat idejegyezni naplónk elejére.
Tisza
Kálmán igaz liberális embernek tartja Széll Kálmán miniszterelnököt. Annak
tartjuk mi is. De Széll Kálmán nem egész férfi. Liberalizmusa a valójában
mindig inkább doktrinér magyar liberalizmus nonpluszultrája. Csupa platoizmus,
csupa lágyság, habozás és jóindulat. Ezeket nem mondhatta el nekünk Tisza
Kálmán, de ez a valóság. A Széll
Kálmán jóindulatú tehetetlensége ártalmasabb a nyílt gonoszságnál.
Tisza
Kálmán látja, érzi a gyûlöletet és hajszát az õ liberalizmusa és hívei ellen.
Rámutat õ maga is az összeférhetetlenségi hajszára, mint az újak gyûlöletének legbeszédesebb
dokumentumára. Õ ellene feküdt az alattomos akciónak. Csak nagyon kevés
eredményt érhetett el. De a pártból a régi nemes eszmék erejének föladása
nélkül egy teljesen ismeretlen elszigeteltségbe mégsem vonulhatott. Bent
kellett maradnia a pártban. Az elvek becsülete és az elvek élete kívánta. - Mi
ezt megértjük, helyeseljük.
Szólott
a gönci levélrõl is Tisza Kálmán.
Ismét, ezért is köszönet. Amit mondott, óvatos kissé, de elég határozott és
õszinte, nagy elégtétel rajtunk kívül dr. Friedländer Samunak is, kinek
múltkori õszintesége olyan megütközést keltett a gyáva hadak közt. Tisza azt
mondta, hogy aki a Károlyi Sándor-féle elvekkel a szabadelvû párt tagja akar
lenni, az sem nem szabadelvû, sem nem
agrárius. Mert az agrárizmus a
legsötétebb közgazdasági reakció. A
reakció pedig - ezt jegyezzék meg Tisza Kálmán beszédébõl sokan - minden
formájában kárhozatos és veszedelmes. Mi ezt így váltjuk aprópénzre: Károlyi
Sándorék törekvése csak úgy tisztességes, ha a tisztesség el lehet õszinteség nélkül is.
A
régi Tisza Kálmán beszélt most
Nagyváradon. Amit mondott, nagy súlyú, puritán szavaival kemény, határozott.
Mikor
pedig lelkes éljenzés mellett ajánlották föl ismét neki Nagyvárad mandátumát -
ismét többet mondott, mint mi vártunk. Igenis hitet nyújtott arra, beszélt
arról, hogy nem változott, s nem fog változni. És beszélt a harcról is ám,
amely kitör, ha a liberalizmus ellenségei
nem nyugszanak. És harcolni fog ismét Tisza Kálmán, mint harcolt volt erõs
derékkal, fürtös fejjel, kemény szívvel az ifjú korban.
Így
mondta; köszönet érte. Dicsõsége ez a mi hitünknek.
De
Tisza Kálmán napjának nagyobb tanulságai még itt sem záródnak.
A
Széll Kámán üdvözlésére pályázó sablonos indítványnál mély csendben maradt a nagyváradi szabadelvû tábor. Egy harsány
hang Podmaniczky bárót éljenezte.
Nem
volt kevésbé kínosabb a csend, mikor a díszlakomán Hegyesi Márton Széll
Kálmánért ivott poharat. A beszéd végén generálisunkat éljenezték. Széll Kálmán
neve diszharmónia volt Tisza Kálmán napjában. De legeslegtöbbet egy másik
tanulságból okulhatnak azok, akiknek okulniuk kell. Valósággal extázisban
tombolt Nagyvárad szabadelvû tábora, mikor Várady Zsigmond doktor, a szabadelvû eszmék radikális fejlesztésérõl s
jövõ feladatáról beszélt.
Ez hang volt a mi lelkünkbõl. Õsz
fejével bólintgatott reá a mi generálisunk, aki vállán tartja ma a magyar szabadelvûség
bástyáját. És mi félelembõl, haragtól megtisztultan mondogattuk:
-
Biztatásokat nyervén, most már nem reszketünk. Erõsek vagyunk, s a mienk az
igazság, a Tisza Kálmán táboráé…
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 5.
|