|
Czinegéék
bölcsessége kormányozza ezt az országot…
Véletlenül
ismerkedtem meg Czinege Józseffel. Jóképû, biztos járású, derék magyar ember.
Tiszacsegén lakik. Nagy szégyenkezve mondta el, hogy zsidó úr a gazdája. Õ különben juhász számadó. Tehát tekintélyes
ember. De volt jobb sorban is. Valamikor valami gróféknál szolgált. Most talán
juhokat hajtatott ide a nagyváradi vásárra.
De
Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen elõkelõ
helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról, de a legrosszabb esetben is
Papp Miklós, Pfuhl vagy Bordé Ferenc urakról szoktunk egy és más igazságokat
elbeszélgetni.
Tessék
elhinni, hogy nagy oka van ennek. Ez a Czinege József nem juhász számadónak
termett, hanem magyar politikusnak. Lehet ugyan, hogy a mai magyar politikusok
szoktattak bennünket nagyon kicsi, alacsony mértékhez, s talán a mai magyar
politikusok jó része válnék inkább be a juhász számadói tisztben.
Reám
- a legkomolyabban - olyan hatást tett Czinege József, hogy egyénisége,
gondolkozása nagyon rokon a Széll Kálmánéval s a vele együtt evezõ juhász -
azaz hon-számadókéval…
Tessék
csak meghallgatni ezt a kis beszélgetést:
-
Ugyan, Czinege uram - szóltam hozzá -, hát miért szégyenkezik azon, hogy zsidó
úr uradalmában szolgál? Hát rosszabb ember a mostani urasága? Nem bánik jól
magával? Nem fizet rendesen?
-
Nincs nekem - válaszolta - semmi panaszom. De, uram, mégis csak szomorú dolog,
hogy elpusztulnak a régi nemes magyar urak.
-
Hát miért fáj ez magának, Czinege? Nem fizeti a mostani uraság pontosan az
adóját? Nem gazdálkodik jól? Nem beszél magyarul? Nem elég nyájas, barátságos
magukhoz, paraszti emberekhez?
-
Jó gazda. Jó magyar ember. Barátságos velünk. De hejh, uram, csak szomorú dolog
az, hogy elpusztulnak a régi uraságok. Újak jönnek, uram, a helyeikbe. Meg kell
ennek változni. Új kornak kell jönni. Nem szabad elpusztulni hagyni a régi
urakat…
Na
hát tessék beszélni vele!… Hiába beszélek a múltról, a „régi urak” nagy
részének haszontalanságáról. Az új szorgalom, új munka nagy értékérõl.
Czinege
történeti alapon áll, mint Károlyi Sándor, Széll Kálmán s a többi. Czinege új korszakot akar, jogot, törvényt és
igazságot és tenyészpolitikát. Egészen a rátóti
iskola.
Ám
Czinege másban is hasonlít a divatos magyar politikusokhoz. Óvatos és paktumra
kész.
-
Kérem - mondja Czinege - azért csak jobb az, ha csendességben vagyunk
egymással. Jobb, ha nem veszekedünk. Úgyis eljön, aminek el kell jönni.
Hát
nem olyan egészen ez az okoskodás, mint a félhivatalos lapoké?
Czinegék
bölcsessége kormányozza ezt az országot. Czinegék legeltetik a juhokat,
Czinegék hoznak törvényt, Czinegék közigazgatnak, s Czinegék cibálgatnak vissza
bennünket az áldott középkorba.
Széll
Kálmán, a fõ-Czinege nem véletlenül ura az idõknek. Ebben a Czinegés idõben marhatenyésztõnek
kell az ország sorsát igazgatni. Az aztán egészen véletlen dolog, hogy
marhatenyésztõ és nem juhász számadó.
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 7.
A. E.
|