|
Kint
súgva, suhogva zuhog a hideg õszi zápor. Paskolhatja istenigazában a
Pulszky-kriptát. Paskolhatja, verheti. Akár a Farbaky kortesnótáját is
ordíthatják a kriptaajtó elõtt. Komisz idõ, komisz világ nem dühítik többet az
elégedetlen, haragos embert, ki minden akarata ellenére, íme kinyújtóztatva s
már-már bomladozva hever ama kis sötét ércországban, melyben annyi világosság
sincs, mint a magyar glóbuson...
A
kis, nagy álmú erdészecske tragédiájában - hajh Rákosi Jenõ, hajh Rákosi Jenõ!
- mondják: szörnyû sok vér folyik. Rettenetes indulatok, rettenetes
gyilkosságok, ármány és szerelem, sóhajok hídja és kéjgáz tombolnak,
döbbentenek a színen… Istenem, a kis erdész Shakespeare-t olvasta, s
szarvasokat, õzeket lõdözött, meg a hivatalos lapban leste a nagyobb fizetési
osztály eljövetelét. Honnan ismerte volna e nagy álmú kis erdész az igazi
tragédiákat?…
...Örökölni
tomboló, nyugtalan vért, zsenialitást és vágyakat. Növekedni kultúremberek
közt, s bepottyanni oda, hol a kultúra princípiumai a korruptság, kártya, ló,
tiszta gallér, raglán s a megkapható asszony. Fölnõtt embernek lenni kiskorú
országban, s azután önmagát gyömöszölve beilleszkedni liliputi partnerek közé
örök viaskodás magunkkal s a kényszerûséggel. - Elbukni vértelenül Ez a
tragédia sötétebb, szörnyûségesebb a kis erdészénél…
...Paskolja
az õszi zápor a Pulszky-kriptát. Magyar zápor, magyar csapadék, olyan, mint a
magyar úgynevezett „közszellem”. A haragos, elégedetlen ember megjátszotta a
maga gyászos tragédiáját, Rákosi Jenõ nem fedezte föl, nem szerette senki,
nyugodhat békén…
*
A
kor igazsága: napirendre térni. A kor igazsága: a jelen.
A
jelen pedig eredményes, tarka, mulatságos és víg: Magyarország választ…
Közönséges epés ember mindjárt Juvenálisokért kiabál. Ah, nem kell ide Juvenális.
A szatíraírók feladata talán - ha van feladatuk - az volna, hogy a fenségesrõl
marják le a komikus félszegség rozsdáját. De hol itt a fenség?… A nép?… Az
elvek?… A fórum?…
Nem
kell ide Juvenális. A téma operetthez sem méltó és sovány. Mi a Pelczédereket
sajnáljuk. Ezek jobb sorsra méltók. A Pelczéderekben hit van. A hit pedig nagy
Messiásokká avat. De hát születhetnek-e már Messiások…
...Polgártársunk,
ne csináljon ön súlyos dilemmát a kis ügybõl. Vágjon csak neki bátran. Az ember
úgysem puskázza el tragikusan a dolgot, akár Károlyi Sándorra, akár Pfeiffer
Sándorra, akár Molnár apátra, akár Molnár Jenõre adja a voksát.
Törõdjünk
már csak szépen bele, hogy félszáz évig ártatlan, bár kegyetlen játék lesz a
magyar alkotmányosdi játék…
*
A
színházat, azt várjuk. Az mulatságosabb lesz talán. Komédia, ha már komédia:
igazi, nem affektáló komédia kell nekünk. Sajátságos, hogy Nagyvárad külsõ
életét teljesen a színház kormányozza. Az utca, a Sas nagy étterme, a színházi
bodega, a kis elegáns kioszk mind, mind föltámadásra várnak. De föltámadásra
vár a mi színházi smokkságunk is. Tehát föl már a függönnyel! Egy kis
hamisítatlan komédiát kérünk!
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 15.
(ae.)
|