|
Szomorú,
gyászos végérõl egy sokat emlegetett szereplõ embernek hoz hírt a telegráfdrót.
Egán
Ede, a felvidéki ruténság helyzete javítására indított akció kormánybiztosa, agyonlõtte magát.
Megdöbbentõ,
váratlan vége ez a nagy energiát mutató, csupa akció-embernek.
Nagyon
sokat dolgozott. Szinte úgy tûnt föl nekünk néha, hogy a maga küldetését
százszorosan nagyobbnak látja, mint amilyen valójában, s a nagy, becsületes
fantaszták lelkesedésével, rajongásával vágott neki minden talált vagy képzelt
akadálynak. Nem kímélt senkit, de legkevésbé kímélte önmagát…
Dolgait,
akciójának fanatikus voltát nemegyszer láttuk nagy veszedelmûeknek. Sokszor
bíráltuk nagyon erõsen. De elismertük jóhiszemûségét. Elismertük s elismerjük,
hogy fanatikus munkálkodása, energiája nagyon sok hasznosat mívelt.
Mindenesetre
ellenfelei voltunk. Ám most, mikor az elõhívott halál kitiltja a tollból a
kritikát, mi csak egy tudós, lelkes, rajongó ember megdöbbentõ tragikumát
látjuk. Ez a sötét tragikum könnyet érdemel.
Nagyváradi Napló
1901. szeptember 21.
|