84. DIÁKDOLGOK

Bár csalódnánk, de úgy sejtjük, hogy újra sokat fognak beszéltetni magukról a diákok. Mi keveset fogunk beszélni róluk. Az volt a baj tavaly is, hogy a sajtó nagyon komolyan vette a diák-heccek dolgát. Aztán meg abban reménykedünk, hogy Nagyvárad ezek után is kimarad a heccekbõl. Erre koronatanúnk lehet az a budapesti fiatal, ki itt kísérletezett - némi felsõbb jóakarat mellett s mégis hasztalanul - bujtogatni néhány nap elõtt…

Mert olvassuk a budapesti szaklapot, s érezzük belõle fölcsapkodni a fiatal harciasság lángját, mely gyújtogathat ám igen könnyen. Táplálni pedig táplálják állandóan fekete-lelkû professzor, fekete csuha és fekete betû…

Az újfajtájú nacionalistáknál veszedelmesebb alakok nincsenek, s mi úgy látjuk, hogy a magyar diákokat ilyen újfajtájú nacionalista szájhõsök vezették félre.

Ezeknek a nacionalistáknak nem a náció fáj. A kiválóbbak gazemberek, a nagyobb tömeg bamba. Ez a nacionalista tábor… Franciaországé a példa itt is. Nálunk a sereg most szerve­zõdik. Vezetõk, elég kiválóak, már vannak.

A valódi nacionalizmus szép országa a léleknek. Megbecsül, megtûr maga mellett minden meleg érzést. A bölcsõdal reminiszcenciájától az individium[!] büszke, de felséges önteltsé­géig. Minden meleg, emberi érzést. Az igazi nacionalizmus meghódít olyan lánglelket, mint a Jules Lemaitre-é. Kell benne legalább annyi igazságnak lenni hát, mint a világtestvériség fantazmájában, ami pedig olyan varázsos a krisztusi lelkekre.

Az újfajtájú nacionalizmus nem is nacionalizmus. Kátéját jezsuiták csinálhatták. Gyûlölet lángol sorai közül. Szavak burkolják célját. Indulatok pótolják a lelkét. A lepergett évszázadokat akarja összerázni. Sötét káoszt akar, melyben a járást csak õk tudják, a kiválóbbak…

Hogy a fiatal lelkekre vadásznak - nem csodáljuk. A magyar nevelés gyámoltalanságot nevel. Belénk olt egész légió lejárt, öreg igazságot. Gyámoltalanná tesz bennünket éppen a szavakkal szemben. És õk a szavakkal, a jelszavakkal vadásznak a fiatal lelkekre.

Az újfajtájú nacionalizmus posványa fenyegeti ezt a kis országot. Amennyi piszkos ere van - pedig sok van - a magyar életnek, mind ebben a posványban készül találkozni. Jaj azoknak, akik félrevezetve azt hiszik, hogy a náció életét ilyen erek táplálják.

De jaj volna és szörnyûség, ha e kis ország jövõje, a nyalka kuruc-brigád volna az elsõ félrevezetett tömeg.

...Panaszkodik a budapesti diáklap, hogy Debrecen hallgat, Debrecen nem akar kuruc-brigáddal tartani…

...Reményt adó panaszkodás ez. Bárcsak vissza tudná tartani a veszendõ brigádot ez a nyugodt, debreceni kuruc-keménység.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 21.

(ae.)