|
Csak
kényelembõl nevezzük a közeli napokat nagy
napoknak. Magyarországon, ahol a közszellem ki szokta tombolni magát halálra
így ötévenként egyszer, nagy napoknak hívják a választások napjait.
Holnap
Bihar vármegye tizenkét kerülete,
holnapután Nagyvárad választ. Most
már el lehet mondani, hogy nyakig vagyunk az iszapban. Bizony ez után az
iszapfürdõ után beláthatatlan idõkig fog kelleni mosakodnunk, ha ugyan a
tisztálkodás néha divattá lesz nálunk is.
Éppenséggel
nem voltak eddig szíveinknek gyönyörûségei. Bihar vármegye, melyet ma már
kevésbé jogos önhittséggel nevezünk még mindig Biharországnak, választási
harcaival ékességes tükre volt a választó országnak. Az elvtelenség, a bizonytalanság, a gyávaság s a zavarosban halászás
ebben a tükörben pompásan megtetszett.
És
édes, komikus dolog, hogy némelyek, kik prototípusai az elvtelenségnek, milyen
lázasan kíváncsiskodnak, hogy a zavaros áradat felett milyen lobogót lenget a Nagyváradi Napló? Reánk voltak
kíváncsiak, kik biztos magasságon állunk azóta mindig, hogy a magyar
szabadelvûséget befullasztani készülnek a magyar közéletre elterített
pocsolyába Reánk, kik hajthatatlanul tartunk ki a régi liberalizmus mellett, s
keményebbek és radikálisabbak vagyunk, mint valaha!
Nem
kellene felelnünk, de megfelelünk…
Voltunk
s vagyunk rendíthetetlen hívei a régi szabadelvû tábornak, mely elveszendõben
[van]. Maga Biharország is leszerelt. Megalkuvóknak
látszanak a sok harcot vívott vezérek s tehetetlennek a tábor. A
megalkuvásnak legnagyobb átka az, hogy ma tisztán
senki sem láthat. Szóljunk világosabban egy jeles publicistánkkal: bele
tetszett gyáván törõdni mindenbe, ma már a
pártok mit sem jelentenek. A pártokat elnyelte
a pocsolya, a reakció.
Mi
hát nem tehetünk egyebet, mint hogy - ha a szabadelvû párt nem ragaszkodott
elveihez - hívek maradtunk magunkhoz s a
szabadelvûséghez.
Mi
következik ebbõl? Nekünk credónk, törvényünk a szabadelvûség. Aki szabadelvû, az velünk van, s avval vele vagyunk.
A
Bihar megyei szabadelvû pártban nem maradt semmi tán a régi harciasságból. Még
vezéreinél is jobban megalkudott. Olyan könnyelmûen hagyta önsorsára a
szabadelvûséget, mintha egy rövid vicinális vasútról, vagy Kumanyesd község egy
félszázalékos pótadójáról lett volna szó. Nagyszalonta,
B.-Ujfalu, Báránd, Bihar beszéljenek helyettünk. Hosszúpályi ellenzéki jelöltje református pap, kétségtelenül
liberális ember. Ide a párt egyik legkiválóbb tagját elküldték - elvérezni. Talán gyõzni fog, de gyõzelme
nem biztosabb, nem dicsõségesebb lett volna Balogh Lászlóval, a titkos
antiszemita Leszkay Gyulával szemben?… Beszéljünk a székelyhídi dolgokról, hol
a szabadelvû párt beengedett mindent, még az agrárizmust is. Egy kis
lelkiismeretesség, az elvek szeretete mellett megtörténhetnék, hogy Tisza
István grófnak és Hlatky Endrének a legkétségesebb küzdelmet kell
megharcolniok, s hogy Belényesben felnõtt valami zavaros, de elég félelmetes
ellenség?
És
bizonyos jó bácsik, derék urak beszélni mernek „pártunk”-ról, „változhatatlan”
elvekrõl, s hogy mind jól összefér a dicsõséges múlttal s az „új korszak
áldásos tevékenységével”…
Ennyi
elvtelenség, zûrzavar, gyávaság, megalkuvás bizony nem sok gyönyörûséggel
tölthette el a mi szíveinket!…
Hát
Nagyvárad?… A gönci lobogó még itt
bosszulhatta volna meg magát igazán, ha nem volnánk sokan klikkeken kívül álló, hû, önzetlen
tagjai a szabadelvûségnek. Nagyvárad szabadelvû pártjának vezetõsége jórészben
egy érdekszövetkezet, mely leplezgeti
s cifrázgatja magát nagy, õsz generálisunk köpenyegével… Itt egy Hoványi Géza
ad leckét a szabadelvûségbõl s „közéleti erkölcstanból”. Itt stréber
familiárusok törtetnek az élen - az érvényesülésért. És a többi, amit mind tudunk!…
Ha
résen nem állunk, ha nem rángatjuk a vészharangot, a klikkek és stréberek miatt
Tisza Kálmánt, a legnagyobb élõ magyar politikust, a régi szabadelvûség igazi
oszlopát kibuktatja Barabás Béla, akirõl tudjuk ugyan, hogy szintén igaz
szabadelvû, de akirõl hisszük azt is, hogy õ maga visszalépne, ha arról lehetne
szó, hogy Tisza Kálmánt kibuktassa…
...Állunk
a nagy napok elõestéjén szomorúan, s alig merünk hinni az elõtolakodó
reménynek, hogy Bihar vármegye ismét Biharország lesz, s itt fog megszületni
a reakció reakciója, a régibõl
megújult, a réginél még erõsebb, igazabb liberalizmus…
De
higgyük, hogy valamiképpen meg fog születni, s ez a születés halálába fog
kerülni a most vajúdó s szörnyszülöttnek ígérkezõ parlamentnek!…
Nagyváradi Napló
1901. október 1.
|