Szenzációktól
kifáradtan választott magának képviselõt Nagyvárad…
A
választások rendes tarka képe megvolt, de az emberek hangulata csodálatosan nem
volt választási hangulat, inkább olyan érthetetlen, csinált láz…
Idegen
nem tudta volna ezt az éppenséggel nem nagy emóciót megmagyarázni. Mi tudtuk az
okát. Nagyvárad polgárságát rettenetesen kifárasztotta s valósággal megzavarta az országos választások elsõ
napja…
Mintha
a változott idõk a mi számunkra tartogatták volna a leckét adó erõt. A közöny visszafizetett közönnyel…
Mindenki tudta, hogy Tisza Kálmán mandátumának ma nem a régimódi tessék-lássék
harc lesz az ára, és ezt mindenki olyan könnyen vette, mintha Tisza Kálmán egy
ifjú budapesti fiskális lenne, ki lejött ide Nagyváradra egy kis hazárd
mandátumjátékra…
Mikor
mi berekedtünk a kiabálásba, megmozdult végre a szabadelvû tábor. De megettek
két vagy három vacsorát - nem is tudjuk -, s egyebet bizony nem sokat
csináltak. De csináltak mégis. Elkeserítettek, lehûtöttek sok-sok szabadelvû
embert. Megmutatták, hogy a szerencsétlen modorú agitálás közönyt, nemtörõdömséget is szülhet ám! és néma elkeseredést is…
De
történt más is. A nagyváradi választás egyszerre, váratlanul rokonságba lépett a terézvárossal.
Feltámadt a kis emberek, a polgárok
büszkesége, s ez a feltámadt büszkeség nem alkudozott. Ki akarta magát
szakítani a helyi klikk uralma alól,
melynek vezetõi közül nagyon sokan csak üzletbõl
szabadelvûek, s csak azért, hogy bankjaikkal, összeköttetéseikkel uralkodjanak.
A
nagyváradi szabadelvû párt vezetõsége - tisztelet egy-két nemes kivételnek -
nagyon bûnös. Hejh, szomorúan lengtek a Kossuth utcán a Tisza zászlók!…
Reggeltõl délután öt óráig, mikor e sorokat írom, Barabás Béla dr. 2-300
szótöbbséggel jár elöl. Üresen térnek vissza a Sashoz a szabadelvû kortesek
kocsii…
Mi
lesz? Most még nem tudjuk… Mindenképpen kegyetlen, de igazságos leckét kapnak a
nagyváradi kiskirályok, az összes tirannusocskák és azok, akik nem szavazzák
meg az egyházpolitikát, de azért viselik az alelnöki címet a szabadelvû
pártban.
Hajh,
de mért kell e miatt a megérdemelt lecke miatt a haldokló magyar
liberalizmusnak kapni a halálos döfést.
Nagyváradi Napló
1901. október 4.
|