|
A
nagy komédia jobbára lezajlott. Undorítóbb, léhább vásárt nem látott a világ.
De
legundorítóbb volt, hogy mint támadtak Nagyvárad váratlan megnyilatkozása után
a haldokló oroszlánra…
A
magyar sajtó, Széll Kálmán lapjaival az élen, vetélkedve rugdosott a letörött
generálison. A kormánypárti s többi klerikalizmus Tisza Kálmán bukását tartotta
a legnagyobb gyõzelmének.
Mi
elmondtuk, hogy Nagyvárad nem a szabadelvûség
ellen kívánt megnyilatkozni. Tisza Kálmánt saját klikktõl vezetett pártja, a reakciós Széll-rezsimmel szemben
történt megalkuvása s szerencsétlen beszámoló-beszéde buktatták el.
Mi
akkor mindjárt megírtuk, hogy ez a bukás nem szörnyûséges csapás, de
tragikusnak tragikus. Az ember
tragikuma, a nagy emberé s az idõ
tragikuma, hogy Tisza Kálmán elbukhat a szabadelvûség híres városában, a Tiszák
birodalmában.
De
minden csöpp vérünket fellázítja, hogy milyen aljasul bántják most Tiszát azok
is, akik nemrégiben is reszkettek a hatalmától, s míg divat volt szabadelvûnek lenni, odavoltak a Tisza-liberalizmus
dicsõítésének gyönyörûségétõl.
...Ez
a legszörnyûbb tragikum! A Tisza-féle
opportunizmus alaposan kinevelte ezt
a nemzedéket…
Egyébként
pedig kezdünk nyugodtak lenni, és várunk. Nagy dolgok fognak történni. Azt
hisszük, hogy a közeljövõben itt, Magyarországon vívja meg legnagyobb csatáját
az egész világon egymással szemben álló középkor
és az emberi haladó lélek.
Egyelõre
még kis dolgok aktuálisak. Néhány rendes és pótválasztás sok-sok petíció és
bûnvádi eljárás…
Nagyváradi Napló
1901. október 7.
|