96. KÁPRÁZATOK

- Marton Gaby könyve -

Az író csak a magyar lelki szegénység teljessége idejében volt kiváltságos lény, ma már nem az. Azok között, akik ma intellektuális életet élnek, az írás és írnitudás nem számíthat semmit. Az individualizmus, melynek ereje mind jobban-jobban áthatja az intelligensek világát, érdemet és kiváltságot egyet ismer: az önállóan, eredetien élõ és berendezkedõ mikro­kozmoszt… Aki individium[!], aki maga jelöli ki a maga helyét az élet káoszában, aki fölkutatja a járatlan utakat, s egójával egyre és jobban magára marad a mindennapos életben, az az intellektuális életben valaki… Ha még ehhez az ereje is megvan, hogy írásokkal töre­ked­jék arra a nagy, szép örök célú lehetetlenségre, hogy beleolvassza a maga mikrokozmoszába, ami körülötte van: akkor irigylésreméltó is. Hite is van, kedve is van, s a nagy egyedülállás kínját is kevésbé érzi…

Marton Gaby igazi individium[!], de szörnyû forradalmi kiforratlanságban. Én-jének nagy ereje, szertelensége folyton hadakozik az ifjú fizikummal, az ifjúsággal, mely éppen úgy megköveteli a legegyetlenebb egyéniségnél is az ámítást, a mámort s az élet egyéb banális hazugságait, mint egy jámbor óvónõjelöltnél vagy mondjuk: törekvõ bankhivatalnoknál…

Egy forrongó egyéniség vallomása az õ harcairól: ez a Marton Gaby könyve, aki különben, ha nemcsak látni, de határozni is megtanul: nagyon hamar egy új Annie Vivanti lehet…

Marton Gaby fiatal gyermekleány. Írásai nagyobb részben ebben a lapban kerültek fényre, de a többi nagyváradi lapok s pár budapesti lap is észrevették ez írásokban ígérkezõ nagy erõt…

Nem mutatja tisztán a kötet sem írójuknak világát, sem a napirendes életet. De kivételes erõk, szilajságok, föllángolások és misztikus ellágyulások érdekes összegyûjtõje, s föl fogja minden olvasójában kelteni az érdeklõdést erõs individiumnak[!] készülõ írójuk s jövõje iránt…

Nagyváradi Napló 1901. október 12.