|
…Két
markos parasztleány vitte az én Dulcineám és sokak Dulcineájának
rózsaboglyáját. Csúnya volt az én tündérem festék nélkül, meg különben is
kiadta már az utam… A túlsó folyosón elémbe került egy olcsó koszorúval néhai
való, már elföldelt Szatyi úr. Keserû lelkekre hintett sugarat, brutális
ifjúságból csalt ki könnyeket ma este… Megért a koszorúja testvérek között két
forint harmincöt krajcárt. Szalag nem volt rajta. A túlsó folyosói festéktelen
csak a rózsákat mutatja. Térdig járt ma a rózsákban. Ám õt csak térden alól
fizetik rózsákkal…
-
…Komédia - mondtam… Az öreg Szatyi úr nem hallotta.
Komédia
- mondtam, és fájt nagyon a sárga kockás kis kabátom emléke. Ezt a kis kabátot
adtam volt el, mikor elõször mentem színházba, komédiát sóvárgó diákszívemmel…
…A
Dulcineám - hallom - térdig jár a rózsában most is. Szatyi úrnak a kórházban
elrothadt a veséje, s nem derít, nem ríkat az öreg Szatyi úr soha többet… Vajon
rátették a két forint harmincöt krajcáros koszorút az öreg, vastag, hideg
testre, melynek isteni lelkét két forint harmincöt krajcárra taksálták?…
Komédia!…
De az átkozza és szidja, aki becsületesen hiszi, hogy nem aljasabb az - élet…
|