|
A
generális váratlan bukása fölött mintha napirendre tért volna már az ország
közvéleménye.
Maga
a bukás Nagyváradon és Bihar megyében is megszûnt már állandó témának lenni, de
annál erõsebben foglalkoztat mindenkit a helyzet, melyet - elsõsorban
Nagyváradon - a bukás teremtett.
Mi
voltunk azok, akik rámutattunk a Tisza Kálmán tragikus bukásában
megnyilatkozott törvényszerûségre. Nagyon tévedtek ám a gyönge siránkozók s az
olcsó gúnyolódók is.
A
generális bukását tulajdonképpen legkevésbé a függetlenségi párt - hogy így
mondjuk - csinálta meg. Ama bizonyos
trafik sem. Még a tisztviselõk elkeseredése sem. A nagyváradi Tisza-párt
klikkszervezetének s néhány önzõ és politikailag is gyanús vezetõjének már volt
részük a bukásban, de a való ok még
ez sem egészen…
Tisza
Kálmán olyan nagy volt, hogy nem buktathatta el senki, csak - Tisza Kálmán…
Emlékezzenek
csak, akik akarnak emlékezni, hogy mikor Bánffy Dezsõ bárót legyûrték az
egyesült klerikálisok, s paktumok, szövetségek lépcsõjén hatalomra jutott az
újabb Magyarország legveszedelmesebb politikusa, a nagy kokott Széll Kálmán,
mit várt ott a Tiszáktól, elsõsorban Tisza Kálmántól az igazi liberális
közvélemény, de legizgatottabban Nagyvárad!…
Emlékezzenek
csak késõbb a Tisza Kálmán gr. híres elnöki installációjára, mikor formálisan
tüntetett egy hatalmas gyülekezet Bánffy nevénél és nevével Széll Kálmán
ellen!…
Emlékezzenek
csak, mit vártak Tiszától a nagyváradi liberálisok az összeférhetetlenségi
törvénnyel szemben történt állásfoglalásakor!…
A
nagyváradi liberális párt hatalmas többsége sohasem volt a Széll hívõ tábora.
Látta folyton az új regime üzelmeit, s a régi pártkeretek között csak a
tradíció, Tisza Kálmán személye s a liberalizmus veszedelme tartotta meg.
A
legbámulatosabb politikai nagykorúság, világoslátás és intelligencia
nyilatkozott meg ebben az állásfoglalásban. Nagyvárad liberális polgársága
látta, megérezte elõre a reakciós veszedelmet. Hiszen ma már ott tartunk, hogy
a Széll-féle sajtó-direkció, egyik nagyváradi
lapban is, csak avval tudja megvigasztalni a liberalizmus sorsa miatt aggódókat,
hogy a klerikális uralom Belgiumban sem mert összetörni minden liberális
intézményt!!!
A
veszedelem egyre nõtt, s Nagyvárad hiába bízott Tisza Kálmánban, Tisza Kálmán odavarrta magát Széllhez, s ez az opportunizmus elveszítette…
Beszéltünk
Nagyvárad politikai életének több elõkelõségével. Valamennyien kénytelenek
voltak azt a beismerést tenni, hogy egészen új pártalakulást ró kötelességül a helyzet.
A
volt Tisza-párt exponáltabb, befolyásosabb vezetõi, kik nemcsak a generálist,
hanem rengeteg hatalmat is vesztettek, még mindig tehetetlenek a nagy csapás
után. De annál világosabban látja a helyzetet az igazán liberális nagy többség.
Föltétlenül
bizonyos, hogy Nagyváradon egy új, igazi
liberális párt fog alakulni. Ez a párt nem lesz Széll-féle „szabadelvû
párt”, hanem szabadelvû valóban,
intranzigens szabadelvû-párt…
Sõt
nagyon tekintélyes hangok hangoztatják, hogy a liberalizmus nagy veszedelme tétesse félre mindenkivel a közjogi hiszek-egyet. A közjogi radikalizmus különben sem rí ki
éppenséggel az igazi, radikálisan liberális hitelvek között…
Szóval
az új pártalakulás, ilyen irányban okvetlenül
s mielõbb megtörténik, s történjék is
meg Nagyváradon.
Talán
demokrata párt lesz az új párt neve. Lehet, hogy mint szabadelvûpárt hadakozik
az újfajta klerikális, Széll-féle liberalizmus ellen. De mindenesetre
megalakul.
Hogy
aztán azok, kik mindig a hatalommal
szeretnek lenni, megkísérlik-e Nagyváradon egy Széll-párti, hivatalos párt
szervezését, nem tudjuk. Azt hisszük, igen. Hogy ez a párt mennyi szerencsével
dolgozhat, azt már megjósolta a múlt…
Nagyváradi Napló
1901. október 16.
|