|
-
Széll úr komédiája -
Vannak
halottak, akik nem haltak meg eléggé, így tartja Magyarország mai
miniszterelnöke is…
*
…A
bukás megtörtént. Nem ujjongott csak a beteg, lázas kurucság… Megdöbbent még a
gyõzõ tábor is. Egy darab história zárult le, - írtuk volt akkor, s így látta
akkor az egész liberális Magyarország, ha ugyan van még ilyen… A nemzeti
kaszinóban egy félórára bizonyosan beszûnt a kártya. A történelmi nevû urak,
kik nem tanultak és nem felejtettek, hetvenkedõ anakronizmusai az új idõknek,
kik Magyarországon akarják megcsinálni a nagy lehetetlenséget, megmásítani
törvényét az idõnek, mert Magyarországon a lehetetlenségek is szoktak
sikerülni, - e történelmi nevû urak hát idõt vettek maguknak egy vélemény megépítésére,
s szent felgerjedéssel szólhattak:
-
Na a Kálmán, ez a Széll, pompás politikus…
A
Kálmánt azonban szörnyen kupán vágta másnap egy bécsi nagy lap. Még szédelgett
az ütéstõl, mikor a királyi szó is hangzott:
-
Kívánatos volna…
-
Széll úr ekkor rájött, hogy csodákat mívelni nem lehet. Õ jól végezte el ugyan
a maga kis dolgait, de az ország még mindig nincs úgy megdolgozva, hogy Tisza
Kálmánnal ilyen sommásan végezni lehessen, és Széll-róka meglátogatta a beteg
oroszlánt, kit szamár szövetségeseivel összerúgatott és…
-
Miért nem szóltál Kálmán?…
„Miért
nem szóltál” - itt kezdõdött a halott temetése. Elõbb egy kis perfid írás is
volt a legfélhivatalosabb papiroson. Azután híresztelések, hogy Széll Kálmán
„be akarja hozni Tisza Kálmánt”. A róka kimenti az oroszlánt. A hetéra Cornelia
tisztességét védi. Elevenedjetek meg elfelejtett homéri, derûs, kacagtató
történetek!… …Kacagj Bajazzó! Széll be fogja hozni Tisza Kálmánt, mint ahogy
behozta kis- és nagyszürkési Szürke Barnát, a felsõhidasi kerület képviselõjét…
Pokolian
eszelte ezt ki Széll úr. Minden nap jöttek a hírek: Széll úr nem tett le
tervérõl. Ma a margittai, holnap az aradi mandátum került hírbe. Lemond
Morzsányi, lemond Lázár György. Most oly táviratunk jött, hogy Szatmárt, a
Chorin mandátumát ruházza Széll úr az öreg generálisra. Mintha hallanók a Széll
úr beszélgetését.
-
Nehezen megy, de csak behozom valahogy szegény öreget. Mégis hát elõdöm volt.
…Nekünk
meg forr a vérünk e csúnya komédia láttán. Hát ide jutott már Tisza Kálmán?… Alamizsnával,
kikiáltott, kiszámított alamizsnával meri meggyalázni egy - Széll Kálmán?!…
*
Most
múlott el Kálmán napja. Valamikor
micsoda nap volt ez! A lelkesedés, a föllángolás, a deputációk, a sürgönyök,
bandériumok, szónoklatok és fáklyásmuzsikák napja… Most egy ív papiroson az új
képviselõk kézen csókolták Széll Kálmánt, s volt egy lap, melynek eszébe
jutott, hogy él ebben az országban egy másik Kálmán is, kihez a história is
nagy jusst formál. A história, mely egy ephiáltesi lapot tart csak fenn a mai
Kálmánnak, - ki „behozza, be akarja hozni Tisza Kálmánt!”… …Megcsömörlik a
legerõsebb gyomor, megszédül a legkeményebb fej, s megrendül a legkövérebb hit
is… Lehet-e még remélni?… Összeverõdhetik-e még a tábor, mely
felvilágosodottság és haladás vala?… Egyelõre Széll Kálmán alamizsnát nyújt az
ország legnagyobb élõ emberének, de úgy, hogy nemcsak az õ balkeze is tudja,
hanem mindnyájunké, s úgy, hogy egyikünk-másikunké ökölbe szorul…
Nagyváradi Napló
1901. október 17.
|