|
Tegnap
késõ éjjel, mikor telefonon híreket vettünk a debreceni véres választásról, s
ma sem tudjuk megérteni, mi történhetett a nyugodt, csendes, higgadt civis
városban, hol az emberek még lelkesedni is csak úgy befelé szoktak, hol száraz a rendõrkrónika, hol egy kis szerelmi
dráma szenzáció, hol fõbenjáró bûn egy részeg kõmíves utcai kurjongatása, hol
olyan imponáló lázatlan, nyugodt kép lepi meg az idegent…
Az
új debreceniek mint valami legendáról szoktak beszélni a híres Bach korszakbeli
utcai forradalomról. Tudtunkkal nem is támadt föl még egyébkor ilyen viharzó
erõvel a debreceni tömegek indulata. De akkor egy egész országért véltek
okvetetlenkedni a tüntetést vezetõ diákok. Tegnap még csak arról volt szó, hogy
egy fiatal fiskális nagyságos úr legyen-e vagy sem…
A
múltkori választások idején debreceni jogász volt e sorok írója. Akkor nemhogy
gondolni lehetett volna arra, hogy kuruc 48-ast válasszon mind a három
debreceni kerület, de félni kellett, hogy az egyetlen biztos 48-as kerületbõl
is kibukik a legkurucabb magyar, érdemes, õsz tudósunk, Thaly Kálmán. Akkor
énekeltük mi korhely jogász éjjeleken:
Thaly Kálmán a
követünk,
Lisztes molnár nem kell nekünk.
Osztrák őröl annak malmán,
Éljen, éljen Thaly Kálmán
A
függetlenségi párt minden erõlködése az volt, hogy Mayer Emil népszerû és
gazdag gõzmalomtulajdonossal szemben bejöjjön az öreg kuruc az elsõ kerületben.
Be is jött. Ebben a kerületben régiszabású civisek vannak többségben. A másik
két kerület „hivatalnok kerület”. Még a második kerületben nem túlságos a
kormánypárti többség, de a harmadik, hol tegnap a pótválasztás volt, debreceni
48-as kortesek hite szerint is végleg elkárhozott.
A
második kerületben Bakonyi Samu dr. mellett leszavaztak szépen a civisek, de a
hivatalnoksereg s Bakonyi hitsorsosai, az intelligens zsidók a kormányra
szavaztak. S mi hiába fújtuk
Egyszer Kola
meglakola
Debrecenből elpakola.
Bizony
Kola is, meg Király is - két legszürkébb alakja a szabadelvû képviselõknek -
könnyen gyõzött.
És
nem gyászolt emiatt senki. A civis nagyot nyelt, s hazament. Mi kiabáltunk egy
kicsit, s szétoszlottunk.
Mi
történhetett hát most, hogy Bakonyi Samu dr. olyan váratlanul, szép gyõzelmet
aratott a második kerületben, s mikor a tegnapi függetlenségi jelölt
tulajdonképpen csak a zászló becsületéért küzdött…
Talán
„bálványdöntõ” Barabás Béla példája tüzelte föl a nyugodtság városát?… Talán
megirigyelték Nagyvárad, a debreceniek szerint „pakfonvárosnak” dicsõségét,
melyrõl pedig oly szívesen mondtunk volna le a debreceniek javára? Vagy - ami
legvigasztalóbb volna - a kálvinista Rómában az új kormányreakció gyûlölete
támadt föl?…
Az
bizonyos, hogy szörnyû véres az egyetlen debreceni kormánypárti képviselõnek,
Dobieczki lovagnak a mandátuma, s nagyon fölfordult világ van most Debrecenben…
Nagyváradi Napló
1901. október 19.
|