|
Egy
budapesti lap tarka krónikái közt meséli a következõket:
Biharországban
forrong a dzsentri. Ez a középosztály, amely Beöthy Ödönt és Tisza Kálmánt adta
a nemzetnek, valaha országos nevezetességre emelte a vármegyét. Napbarnított,
büszke fajta, telve õsi virtussal és modern mûveltséggel - ez volt a Tisza
Kálmán legintimusabb és leghívebb gárdája.
Dehát
változnak az idõk, a dúsan termõ domíniumok elsüppedtek a merkantilista világ
zavarosaiban és velük együtt enyészett el a híres dzsentri híres jelentõsége
is. Lappangva, észrevétlenül jött a változás úgy, hogy mintha álmukból riasztotta
volna föl az embereket a hír:
-
Tisza Kálmán megbukott Nagyváradon!
Voltaképpen
bizony nem Tisza Kálmán bukott meg, hanem a bihari dzsentri. Amint ezt
bizonyítja az alábbi kis történet is:
Évente
egyszer lóverseny van Nagyváradon. Hosszú évek óta legnagyobb ékessége ennek
Tisza István gróf, mert a könyvbúvó embernek látszó tudós a gyepen egyike a
legjobb lovasoknak és úrkocsisoknak. Valóságos univerzális tehetség. Délelõtt
elnököl, ármentesítõ társulatok ülésén, gazdasági egyesületekben tart közgazdasági
beszédeket, délután pedig megveri kardvívásban a vívómestereket és megelõzi a
versenygyepen a többi úrlovasokat.
Lóverseny
után régi szokás szerint dzsentri-bál van a „Rózsabokor”-ban, vagy a
„Bazár”-ban. Tisza István ott is kitesz magáért. De az idén hej, az idén…
nagyon szomorú volt ennek a bálnak a lefolyása. A dzsentri most is megtette az
elõkészületeket a mulatságra, de amíg a szolgák a nagyterem parkettjét
fényesítették a táncos talpak alá, addig a másik teremben egy tizenhatterítékes
bankettre terített asztalt a pincérsereg.
Emberemlékezet
óta ez volt az elsõ lóverseny-bál, amelyen nem vett részt Tisza István. De
nemcsak nem vett részt, hanem tüntetõleg a szomszédos terembe hívta meg
bizalmas vacsorára az õ grófi vendégeit.
A
dzsentri tehát háborog és a haragot szítja még az is, hogy egy hír szerint
Tisza István így okolta meg ezt a különválást.
-
Az olyan dzsentrire nincs szüksége, amelyik még Tisza Kálmánt se tudja
megválasztani!
*
A
budapesti lap históriájának némi alapja van. Nagyváradon s Biharban beszélnek
is nagyban róla. Mi nagyon apró, kulissza-ügynek tartottuk. Hogy most a fönti
krónikázás után foglalkozunk vele, oka az, hogy az esetbe megint
„belepolitizáltak”, mint minden ügybe e kedves országban. Hát úgy áll a dolog,
hogy a dzsentri és Tisza István grófék csakugyan külön tartották a
magnum-áldomást. Az egyik társaságban valának: Szunyogh Péter alispán, Szunyogh
Zoltán marjai birtokos és családja, Örley Kálmán képviselõ és családja,
Juricskay Zoltánné és leánya, Wertheimstein Alfréd és családja, Karácsonyi
Aladár[né] grófnõ leányaival, Beöthy Pál és neje, Miskolczy Barna és családja,
Telegdy József orsz. képviselõ és családja, Szokoll József kapitány és neje,
Kubinyi György huszárkapitány cs. és kir. kamarás és neje, Meskó Boldizsár és neje,
Pallay Lajos és József stb., stb. A bihari-nagyváradi dzsentri társaság.
A
másikban: Tisza István és Kálmán grófék, gr. Zichy János, gr. Keglevich, gróf
Hoyos, gr. Orsich, N-Bölöny Józsefék, báró Kemény s a lóverseny többi
mágnás-vendégei…
Mi
magán-murikhoz reflexiókat nem fûzhetünk. Csak ennyit: ha Tisza István gróf
csakugyan tüntetni akart a dzsentri ellen, akkor Tisza István gr. feledékeny
is, egy kicsit hálátlan is, és jobb úrlovas, mint politikus… Ez egyetlen
reflexiónk is csak azért, mert Tisza István még mindig több vagy kevesebb a
grófnál: a közélet, a politika embere, kinek tettei sokunkat érdekelnek…
Nagyváradi Napló
1901. október 24.
|