|
Engedje
meg nekem, kedves Szerkesztõ uram, hogy ígért levelem elseje Székely Irénrõl
szóljon. Az énekes primadonnák elsõsége még ma is elvitázhatlan. Székely Irén
pláne a nagyváradi színpad kimondott nagy asszonya, üdvöskéje, legprímább
donnája stb. stb…
Székely
kisasszonyról azt mondják, drámai színésznõnek készült. Talán így is volt.
Lehet azonban, hogy ez a hír afféle báj-hír. Arravaló, hogy a káprázatunkat
fokozza. Mi legalább éppen Székely kisasszony iránt érzett nagy tiszteletünkbõl
nem vesszük készpénznek ezt a kis báj-hírt. Mert ha Székely Irén drámai
talentum volna: õ ma az ó és új kontinensek legnagyobb énekesnõje…
Láthatja,
kedves Szerkesztõ uram, milyen gyönyörûen tudom kerülgetni a kategóriumot, hogy
Székely Irén nem oly jó színésznõ, mint amilyen énekesnõ.
Pedig
ez a Székely kisasszony mûvészi egyéniségének egyenes és hû kritikája. Csodás,
színes, varázsos hangja van. A hiányzó iskolával ez a hang volna a legelsõ hang
ebben az országban, s mi nem törõdnõnk abba bele, hogy Székely Irén nekünk
énekeljen, s ne valamelyik nagy opera-színház közönségének…
Mi
tudjuk, hogy Székely kisasszony sokkal nagyobb stílû mûvésznõ, mintsem ne
igyekeznék még jobban kinõni a mi kis színházunkból. És ez - fájdalom -
biztosan sikerül neki. Nem hallottuk, nem tudjuk, de bizonyosként állítjuk,
hogy Székely Irén tanul…
Addig,
míg el nem hagy bennünket - azt hiszem, osztja ezt ön is, kedves Szerkesztõ
uram -, az õ nagy mûvészetének többet nem kell produkálnia, mint eddig
produkált. A színházvezetõség jöjjön végre reá, hogy neki egy Székely Irénje
van. Kímélje meg ezt a kivételes mûvésznõt attól, hogy neki nem illõ, könnyû,
silány darabokban csak egy fikarcnyival is kisebbnek higgyék, mint amilyen.
Várjuk
az opera-ciklust, mely diadalmas
ünnepe lesz a Szigligeti házának s ünneplése Székely Irénnek…
Ennyit
elsõ levelemben, kedves Szerkesztõ uram. Székely Irén nebántsvirág, s mi még
úgy sem ismerjük õt nagysága teljes voltában… Az ön jóakarója marad egyébként
Ida.
Színházi Újság 1901.
október 26.
|