113. P. SZÉP OLGA

P. Szép Olga, kedves Szerkesztõ uram, a mi drámai primadonnánk. A legérdekesebb színész-talentumok közül való. Nem viharzó, nagy egyéniség. „Csak” érdekes és becses.

Bocsássa meg P. Szép Olga a nagyváradi publikumnak, hogy az egy kissé elfeledte. A színházért rajongó publikumra ráragad a festett világ minden betegsége, s így lesz feledékeny, önzõ, kicsinyes és ideges.

Valamikor prózát nem is írtak P. Szép Olgáról a nagyváradi kritikusok, ma már a száraz próza is csak statisztikailag foglalkozik vele.

Mi megmondjuk ennek a legnagyobb okát. Az elsõ állandó színházi szezon nem tudta megilletõ helyekre állítani P. Szép Olga asszonyt, aki a nagyon színésznõ asszonyok közül való. Annyira érzékeny, hogy a maga értékét s büszkeségét is föláldozza - az idegeiért. P. Szép Olga az elsõ, talán akaratlan méltatlanság után hozzáfogott haragudni, s talán még most is haragudnék, ha a közönséget s a sajtót egyszerre csak meg nem szállja az önvád. Ez csitítani kezdte a haragját. Talán a nyaralás gyógyított az idegein is. A második szezonban új P. Szép Olgát láttunk viszont. Azaz nem is újat, a régit, a diadalmas színésznõt. A kis mamájánál bájosabb, mûvészibb asszonyalakítást régen nem láttunk, s ez csak növelte az önvádat, melyet mindnyájan éreztünk. Eszünkbe jutottak a legjobb Trilby s a francia vígjátékok legaranyosabb könnyûvérû hölgyikéi és a többi. Sok van és mégsem elég. P. Szép Olga legnagyobb hibája, hogy csak egészen modern, könnyû, vígjátékszerepekre predesztinálódott. Drámaibban csak akkor tud rajzolni, ha idegekre, melyekbõl neki nagyon bõven jutott, van szükség.

A múltkor arról panaszkodott nekem P. Szép Olga, hogy kezdik „nagyanya” szerepekbe befogni.

Sohse féljen, s béküljön meg már egyszer végleg: õt a legobskurusabb színházi vezetés sem tudná eltemetni. Öregíteni pedig õt még a legteljesebb maszk-mûvészettel sem lehet.

Mondja ezt el alkalomadtán, kedves Szerkesztõ uram, a bájos mûvésznõnek, a mi prima­donnánk­nak, mert én nagyon rég láttam, s alig hiszem, hogy mostanában találkozzam vele. Üdvözli Õt s önt, kedves Szerkesztõ uram, jóakarója

Ida.

Színházi Újság 1901. október 28.