Azt
beszélik, hogy a nagyváradi színház kulisszái között kitört a harc-háború.
Beavatottak szerint a harc nem nélkülözi a kellõ fönséget, s így bizonyos, hogy
a színtársulat javíthatatlan versírója, a derék Pintér, eposzt ír róla. Furcsa
vitézi versezetet. Mi hát ne vegyük el a költõtõl a harc epizódjait. Borítsunk
a harcra fátyolt, kulisszákat és vasfüggönyt. És szûrjük le a morált: ha sem a
színházvezetést, sem a színészetet nem bántja senki, okvetlenül egymással
kapnak hajba. Mert - hajh - mit is érne a színészi élet, ha harcok, háborúk nem
volnának.
Harc
és háború különben mindig van, és tart a kulisszák között és mögött. De
legtöbbször föl szokták e harcokat függeszteni a külsõ ellenségek miatt. De hát mivel most minden kutatás dacára
sincs Nagyváradon ellensége a színháznak, hát… mint föntebb magyaráztuk…
Különben
pedig - csodálatos - csak hetven-nyolcvan éves események ismétlõdnek meg. Bölcs
Akiba minden nap igazolja magát. Körülbelül ilyen nagy ideje annak, hogy hasonló ádáz harcok folytak vagy a
Debrecenben, vagy a Nagyváradon idõzõ színjátszó társaság kebelében, mint egy
régi krónika-író meséli.
A
színészné ifjasszonyok pletykái s a férfiak korhelykedései okozták volt a
háborút. Egyik táborban a társulat tagjai, másikban az igazgató s a városi
hivatalos személyek voltak. „Mert - mondja a krónika kései írója - az akkori
szigorú, puritán társadalmi fölfogás nem tudott kibékülni a kulisszák festett
világában élõ bohémek szabados és könnyû életbölcsességével…”
És
hogy annyi idõ után is ilyen konzervatív gondolkozás szítja a harcot az egyik
legelõkelõbb magyar színpadon!… Mert ezt állítják a beavatottak.
Mi
csak ezt a különös fölújulását egy különös harcnak tartottuk érdekesnek
elmondani. De ehhez már morált sem fûzünk. Úgyis az a hitünk, hogy a mostani
háború csak olyan elmés módon rendezett
jubileuma a régi furcsa harcnak. Hiszen azóta egy kicsit változott a
világ!…
Meglátjuk
különben a derék Pintér Imre furcsa vitézi versezetébõl, mely bizton meg fog
íródni!…
Nagyváradi Napló
1901. november 8.
(Dyb.)
|