|
-
A Szigligeti Színház premierje 1901. november 9-én. -
Edmond
Rostand diadalmas darabja tegnap este elérkezett a negyedik magyar stációhoz.
Diadalmas
ereje csak francia szíveket ejthet meg valóságos teljességében, de bármerre
szálltak el, s bármilyen zengésûekké váltak az immár nagy Rostand varázsos versei, mintha lobbanékony, tüzes gascogne-i
szívek dobbanása kísérte volna õket: gyújtottak, igéztek mindenütt. Rostand az
idõk szerencsés kezû bûvölõjének látszik. E lármás és érthetetlen kort
megbûvölte az õ poéta szívével, s a bûvölés csodát mívelt: a sárból poézis
lett. A vad, féktelen francia nacionalizmust kiragadta a romboló, állatias,
gonosz ösztönök közül, s mire visszakapták, nem ismertek reá. Ez a csoda-ember
tündér-világot varázsolt belõle. És a régibõl nincs benne semmi, csak a gloire, a franciák ez olimpusi, mámorító
italja.
Micsoda
poétához méltó gondolat volt föltámasztani egy halott poétát, kirõl már csak
nebulók és akadémikusok tudtak. Megérezni egy régen elmúlt élet szépségét és
tragédiáját! Micsoda inspirált, felséges ötlet volt föltámasztani a nagyorrú,
bátor, örökre hadakozó, egész világgal viaskodó Cyranót!…
…Ki
volt? „Minden volt és semmi sem!” Költõ. Francia volt, király és koldus,
gyilkos és hõs. És szerencsétlen volt nagyon. És elfeledték… És századok
dübörögtek le lomha hempergéssel. A gloire
nemzete sokszor ivott a dicsõség nektárjából és könnyeinek sós vizébõl is. És
utóbb nagyon megtornyosodtak feje fölött a barna fellegek.
Megalázták
a büszkeségét, hajh, nagyon megalázták. És bosszúja is hiába lángolt. A gloire nemzete sorvadozni kezdett. Ereje
megfogyott. Bizalma is. Bölcsek, költõk megmozdultak, hogy a nagy veszedelmet
elmulasszák. És Rostand is a költõk közt vala. Õ lement a századok kriptájába,
s föltámasztotta Cyranót. És versben beszélõ hõsét beállította a nagy,
veszedelmes káoszba:
-
Franciák, itt van Cyrano, õt hallgassátok!
És
tele serlegbõl hajtogatta a francia nép ismét a gloire nektárját. Egész Franciaország tapsolt és hitt. Cyrano pedig
útrakelt más országokba is… A Hét
mély Ignotusa mondjon bármit is, föl kell néha támasztani a valóság szemétjétõl
megtisztult múltat, a szépet, a mámort, a poézist…
*
Rostand
darabjának gazdagsága elvakító. Hõse, a nagyorrú Cyrano, predestinált tragikus
hõs. Nemcsak azért, mert poéta s mert szertelen, de mert abban a korban,
amelyben olyan gyalázatosan nagy becse volt a szép formáknak, pofában,
termetben, írásban, orációban és szerelemben, - neki, aki érezte a maga
kivételes értékét - az orra miatt kellett hitét veszteni a hiú sikerekben,
amelyek Poe Edgaron kívül bizony legkívánatosabb sikerek voltak a poétáknak is.
Odaadja
hát a lelkét az üres, csinos, fess úrnak, kit az õ Roxan-ja szeret. Mint Toldi
Tar Lõrincnek. Õ is a vetélytársának hódítja meg az imádottját.
De
Cyrano a lelkével. Roxan akkor tudja meg csak, milyen lélekért adta oda õ a
testét másnak - mikor „Cyrano úr kimúlt…”
Szerelmi
tragikuma a legteljesebb. De csõd az õ egész viharos hadakozó poéta élete. A
bátorsága megtörik a Roxan ideáljával szemben. Bûnbe [fulladt] szent különc
élete csak örökös kísérlet marad. A verseibõl Molière sem átall lopni.
Babérhoz, szerelemhez, boldogsághoz jut minden nála pulyább. Õt megöli a
tragikumok tragikuma, az örök tragikum: a kiválóság.
*
A
francia könnyûség, kedvesség és szellem kincsesbányája. Cyranót [Cyranóban]
forraló monológok, maró és elragadó ötletek, elbájolóan szellemes párbeszédek,
raffináltan naiv és naivan mûvészi fordulatok és helyzetek kergetõznek
kápráztató színekben. És hányszor többet érthetnek és érezhetnek ezekbõl a franciák.
Hány helyütt valósággal csörgedezik a gloire nektárja. A Gascogne, az est
homályától borított Párizs, a hold fényét fürdetõ Szajna leírásánál még
jómagunk is csaknem extázisba jövünk. És azok az édesen csörgedezõ francia
rímes sorok!… Mikor fordítva - igaz, hogy szépen fordítva - is olyan
elbájolóak.
A
vers, a romantika, óh, nagyon megejt még minket, kik alig és rosszul haladtuk
át a romantika korát, s tán sehol sem visszhangozhatik olyan hatalmasan Cyrano
francia sikere, mint magyar földön, hol hálásak vagyunk különösen a Rostand
iránt, mert az õ sikerei bírhatták kétségtelenül Herczeg Ferencet Ocskayja
megírására.
*
Somogyi
Károly sok áldozattal adott a nagyváradi színpadon helyet Cyranónak. A darab
kiállítására vagyont költhetett el. A díszletek és kosztümök ragyogóak. Ambíció
és kedv sem hiányzott a vállalkozásból. A siker sem maradt el teljesen. De
mikor Cyrano hiányzik?! Pataky Béla intelligens, ambiciózus színész. Olyan, aki
sohase nagyon rossz, legtöbbször kielégítõ, sokszor jó.
De
meglepetést sohse csinál. Ilyen, ha helyére állítják. De Cyrano kivételes, hogy
úgy mondjuk, összetett talentumú színészt kíván. Hõst, szerelmest, szalon- és
jellemszínészt - hogy ilyen színházi disztinkciókkal éljünk - kíván. Patakynak
már az alakja sem eléggé Cyrano-alak. Hangja kis skálájú és kicsiny. Õ pedig
hozzá semmiképpen sem tud vele bánni. Van egy kis orgánumhibája is. Cyranója
nem is volt egyéb egy nagyon buzgó és nagy lelkiismeretességgel teljesíteni
akart vállalkozásnál. A szerepét kifogástalanul tudta, néhol hatást is keltett.
De átérteni és éreztetni Cyranót, illúziót kelteni állandóan nem tudott.
Párbaja
például még megjárta, de a második felvonásbeli jelenet Roxannal, a monológ,
késõbb az erkélyjelenet és a többin végig csak néhol és alig-alig emlékeztetett
a várható és a darab olvasásakor szinte elénk rajzolódó hatásra és sikerre.
Nagyon poétikus, kedves jó Roxan volt E. Kovács Mariska. Csodálatosan illik
egyéniségéhez a szerep. Csinos, de szörnyû gyönge volt a vetélytárs (Christian)
szerepében Deésy. Nagyon lelkiismeretes és intelligens alakítást mutatott
Bérczi a poéta-szakács szerepében. P. Szép Olga, Benkõ Jolán, Peterdi és
Szarvasi jók voltak. A többi szereplõk, fõként a rengeteg szerepre mozgósítani
kellett karszemélyzet, a rendezõnek elképzelhetõen nehéz „megdolgozása” után is
igen sok helyen keltettek a darab lelkével s az általuk is kelteni
szándékolttal ellenkezõ hatást. Általában mégsem volt egészen sikertelen az
elõadás, mely ilyen daraboknál az elsõ estén voltaképpen fõpróbaszámba megy.
Érdemes a nagyváradi elõadás, hogy benne meglássuk Rostand remekét, melyet olvasva bizonyosan mindenki ismer már. Ma
este ismét Cyrano kerül a színházban színre.
Nagyváradi Napló
1901. november 10.
|