125. NAGYVÁRAD VÁROS KÖZGYÛLÉSE

Õsz, szél és por… Brrrrr! Nem tudjuk, hány r-rel, mind, mind csupa szomorú elmúlásra emlékeztet… A városháza felé sietõ városatyák lábai zörgõ leveleken tapostak a sivárrá vált fasorban. Érzékenyebb lelkû s letelõ mandátumú városatyáknak bús népdal csendül a lelkükben bizonyos rezgõnyárfáról, bizonyos ezüstszínû levélrõl s bizonyos üzenetrõl. Csakugyan: némely levelen mintha dátum is volna: november 24…

Jó lesz besietni a nagyterembe, s elvegyülni… Sokan sietnek be, nagyon sokan, a tavalyi büdzsévita, a fõjegyzõ-választás s a színház megnyitása óta talán nem is voltak itt ennyien…

Hjha, nagy témák kerülnek ma szóba. Nagy, õszi témák. A városatya-választások ítéletnapjának fixírozása, a budget, melyet - deo gratis - egészen parlamentáris formában és komolysággal kezdenek tárgyalni Nagyváradon, aztán a várható szenzációs interpellációk s egyéb felszólalások öröme és a többi…

Csak a fõispán higgadt, mint mindig. Higgadtabb, biztosabb, elegánsabb elnöke nincs a világon semmiféle gyülekezetnek. Szokoly Tamás itt is, ott is megsúgja valakinek, hogy ma kegyetlen lesz, Balogh Döme arcán mélabú borong. Ma megint meg kell menteni Nagyváradot…

Persze hogy Szokoly Tamás az elsõ interpelláló. Sérelem, kegyetlen sérelem történt. A polgármesteri jelentés nem emlékezik meg a Barabás Béla dr. megválasztásáról.

- Mikor Tisza Kálmánt (óriási éljenzés) választották meg Nagyvárad képviselõjévé - dörögte Szokoly - a polgármesteri jelentés ditirambot zengett, Barabás Béla dr. (szintén nagy éljenzés) megválasztását pedig agyonhallgatja.

Felvilágosították, hogy a bejelentést a törvény nem írja elõ. Egyébként pedig erre és a többi interpellációra is a válaszokat elfogadta a többség.

- Baj, baj! - mondogatták a 48-as kurucok, hogy itt még õk vannak többségben. Na, de nincs többé kopasz fej és paktum…

Ezután egy kis váratlan dolog történt. Éterinjekció!… A fõispán indítványára kimondták, hogy mivel a virilisek névjegyzéke még nincs véglegesen készen, ezúttal nem határozzák meg a városatya-választás napját. Majd egy rendkívüli közgyûlés végzi el ezt…

Aztán jön a klú… A nagy ügy, a költségvetés, melynek elején Balogh Döme úgy agyon­dicsérte Gerõ fõkapitányt, hogy az határozottan a füle hegyéig elpirult. Meg is éljenezték - na nem Balogh Dömét - a megzengett fõkapitányt. Egy lelkes tisztelõje pedig odaszólt a szomszédjához:

- Hát van még több ilyen fõkapitány. Hogy tud pirulni és elpirulni! Az erkölcsök sohse voltak még jobb kézben…

Na de a költségvetés már veszedelmesen komoly téma. Errõl csak beszéljen a fenti száraz, de körülményes tudósítás, mely egész mivoltában itt következik.

Nagyváradi Napló 1901. november 15.