|
A
megtévesztett, klerikális szolgálatba szegõdött diákság fölött megnehezedett az
idõk járása. Vezérüknek, Kecskeméthynek az esete aligha teljesen össze nem töri
az egyetemi nemzeti pártot. De egyébként is mossák a klerikális diákok fejét. A
debreceni és sárospataki lecke után most Kolozsvárról kapnak leckét a
klerikális ifjak. A Nemzeti Ideál
frázisaira s badarságaira a kolozsvári Egyetemi
Lapok-ban a diákság hivatalos lapjában Ady Lajos egyetemi hallgató válaszol
s a többek között a következõket írja:
Ezt
a könyvet nem magyar ember írta, ez volt a másik impresszióm. Nem és ezerszer
nem! Magyar ember nem teheti azt, hogy mikor arbuezi gyûlöletet akar szítani,
akkor krisztusi szeretetet említsen! Hogy mikor egyes, még mindig kiváltságos
osztályok: a történeti nemzet érdekében - akar cselekedni - az egész magyar
nemzet szellemi és anyagi regenerálásáról beszéljen! Hogy mikor egy felekezetet akar elõtérbe tolni:
akkor nagy hangon hirdesse, az egész
magyar ifjúság egyesülését! Hogy összehordozzon Istenanyát, keresztet, hazát,
nemzeti géniuszt, vallást, fajszeretetet, a legszentebb és legnemesebb
fogalmakat szemkápráztató és megtévesztõ jelzõik és egyéb kapcsolatokban egy
emberietlen tendencia: az antiszemitizmus megokolására! Nem és ezerszer nem!
Nem írhatta magyar ember ezt a könyvet. Nincs abban egy mákszemnyi magyar
õszinteség, csak nagyképû farizeuskodás. Aki írta, annak külön igazságai
vannak. Érvel és következtet is, de ismét csak a maga módján. Van a maga
könyvében itt-ott sok szép, nemes dolog és dicsérendõ terv is, de azok annyira
ferde, igaztalan rejtett célok elérésére vannak felhasználva, hogy
õszinteségükben hinni nem tudunk. Egy nagy hazugságnak megokolására nem retten
vissza semmitõl, semmi szent, semmi fenséges eszmének könnyelmû
felhasználásától. Jeligéje: „…egymást szívbõl átkarolják, s uralkodjék igazság,
szeretet” s a végsõ konklúzió: „üsd a zsidót”! - Ez mindennél jobban jellemzi a
röpirat õszinteségét. Hiábavaló beszéd ez az enyém: jól tudom. Az az „Ezer
magyar ifjú” megy a maga útján tovább s szórja a visszavonás tüzét tovább is a
magyar ifjúság között. Nem is akarom én e nem annyira megtévedett „Ezer magyar
ifjút” visszakiáltani, s figyelmeztetni arra, hogy az út, amelynek lejtõjén
elindult, szakadékba vezet. Úgyis hasztalan volna. A Cassandrák szerepe sehol
sem hálátlanabb, mint velük szemben; de mi, akik itt lenn tisztább légkörben, a
napi politika fertõjétõl távolabb vagyunk, okuljunk Pest ifjúságán, mi, a vidék
fõiskolai ifjúsága vagyunk a só, s ha a só is megízetlenül, bizony nem tudni,
mivel sózatik meg.
Nagyváradi Napló
1901. november 17.
|