|
-
Pár szó egy eltemetett indítványhoz -
Mikor
Nagyvárad város nagy szülötte, a
magyar politikai erõ, a liberalizmus és jogi gondolkozás prototípusa, olyan
váratlanul, tragikusan kidõlt az élõ törpék sorából, nagyon hûvös kegyelettel
gyászolt a nagy ember koporsója mellett szülõvárosa.
Mint
ez nálunk megszokott dolog, a temetés után láttuk csak, kit vesztettünk el.
Erre nagy lõn a gyász. De mint szintén megszokott minálunk, a nagy gyász után
nagy és hirtelen feledés következett.
Mikor
a gyász legnagyobb volt, merült fel két ötlet. Egyik, hogy a magyar jogászok,
bírók, ügyvédek stb. indítsanak mozgalmat egy Szilágyi Dezsõ-szobor fölállítására, a másik, melyet Mihelfy Adolf
dr. Nagyvárad közgyûlése elé indítvány alakjában is beterjesztett, hogy a
szobor fölállítása tervében Nagyvárad indítsa meg az országos mozgalmat s itt állítsák fel Nagyváradon, Szilágyi
szülõvárosában a szobrot.
Azóta
elfeledtük mind a két tervet. Az elsõ jóformán meg sem születve kimúlt, a
másodikat, az indítványt, egy szobor-bizottságnál leltározták, mely még adós a Szacsvay-szoborral is.
Néhány
hónap telt el mély hallgatásban s Szilágyi Dezsõ feledésében - íme most
egyszerre odaváltozott a helyzet, hogy Szilágyinak
lesz szobra. Három helyen indult mozgalom külön-külön. Az elsõ Pozsonyban, s ez ígér legtöbb eredményt.
A másik kettõ Budapesten: egy
asztaltársaságé az egyik akció, a liberális egyetemi hallgatóké a másik.
Hogy
külön-külön három helyen föltámadt a szobor terve, azt bizonyítja, hogy
Szilágyi Dezsõ szobrának állani kell, s állani fog. Szilágyi Dezsõ az új
Magyarország egyik legnagyobb politikusa, legkiválóbb jogásza s legpuritánabb
embere volt. Hármas erény, mely hálát követel. Max Harden sötéten és távolról
nézte a mi nagy emberünket, de még így is arra méltatta, hogy Crispi mellé
emelje.
Ha
a szobor állani fog - és állani fog - csak
Nagyváradon állhat. Szilágyi Dezsõ nemcsak Nagyváradon született, de
Szilágyi Dezsõt az egykor oly csodálatos, nemes, erõs bihari és nagyváradi
levegõ formálta. Ez a hajdan oly páratlan iskola, mely liberalizmusával,
haladásvágyával s tradícióinak emlékével annyi jelesét nevelte, s adta az új
Magyarországnak.
Jó
lesz azt az eltemetett indítványt kiásni, s jó lesz Nagyváradnak az ország elé
állni, s kérni a magyar társadalomtól, amivel a magyar társadalom Szilágyi
Dezsõnek tartozik.
A
nagyváradi közélet vezetõ emberei, a nagyváradi sajtó s - tudomásunk van róla -
a budapesti sajtó is készséggel dolgoznak a Nagyváradon
fölállítandó Szilágyi-szobor érdekében. Ez szolgáljon a
Szacsvay-szobor-bizottságának is biztatásul, hogy mielõbb s ilyen értelemben
álljon elõ a Szilágyi-szobor ügyében.
Szilágyi
Dezsõ mûködésének jelentõségérõl lehet eltérõ vélemény is. Az igazi nagyságnak
az ellensége mindig sok.
Valóság
az is, hogy Szilágyi Dezsõ éppenséggel nem tartozott a felolvasztó, meleg
nagyságok közé. Talán azoknak is lehet némi igazságuk, kik azt tartják, hogy
Nagyvárad több szeretetet is érdemelt volna tõle. A nagyság apró emberi
szépséghibái nem jöhetnek szóba, mikor a nagy ember megdicsõült.
Tisza
Kálmán mellõl dûlt ki. Együtt tartották vállaikon a roskadozó liberalizmus
bástyáit a legutolsó idõkben. Õk ketten az új Magyarország legnagyobb emberei.
Nagy volt, faját szeretõ, de tiszta fényes liberalizmusában. Nagy volt
tudásban, munkában és alkotásban…
Veszedelmes
idõk következnek. Veszedelem fenyegeti a Deák, Tisza és Szilágyi alkotásait.
Szükségünk lesz erõt, emlékezést nyújtó forrásokra, s szükségünk lesz az emlékezni
tudásra.
Ha
az õ nemes, erõs ércalakja közöttünk lesz, talán nem csüggedünk az eljövendõ
nagy harcban, mert gondolni fogunk õreá, a nagyra, tisztára és erõsre. Gondolni
fogunk és gondolnunk kell reá!…
Nagyváradi Napló
1901. november 24.
|