Azt
mondják, hogy Magyarországon vannak olyan fajtájú emberek, kiket „kötelesség”
eltartani. Hát jó: beletörõdünk. Egyáltalában itt Magyarországon sok mindenbe
beletörõdünk. De megkérdezzük még egyszer: muszáj okvetlenül ezeknek az
embereknek eltartásuk fejében dolgozni?…
Ezek
után rátérhetünk - immár bizonyos nyolcezer koronára.
E
nyolcezer koronát Festetich gr. úr kapja, mert él, és „felügyel” a vidéki
színészetre. Nincs kifogásunk ellene. Tegye zsebre, élvezze békével. Sõt ha õ
csak azért „dolgozik”, „fölügyel” s utazik, hogy napi díjat kapjon: belemegyünk
abba is, hogy még nyolcezer koronát kárpótlás címén kapjon. De azt kérnõk ez
ellenében: ne dolgozzék Festetich úr.
Legyen dísz-habitüé, legyen sport-ember - anélkül persze, hogy dressze
színeivel képeket koszorúzzon - legyen - s lehet tõlünk - bármi: csak hagyja
magára a színészetet, fõként pedig ezt a szegény vidéki színészetet, mely
önmaga s önmagától lett azzá, ami.
De
megkérjük a mindenható államot is, követné Festetich úr példáját. Hogy miért?
Beszéljenek eme kis számadatok:
A
mindenható állam évenként szörnyû summát, 855.000 koronát áldoz a színészetért,
tehát annyit, amennyibe a katonák bakancsszegei kerülnek körülbelül évenként, s
majdnem annyit, amennyit Kecskeméthy Gyõzõ félzsebében elvihetett Budapestrõl.
Ez
összeg (kerek számokban) így oszlik meg:
Operaház 500.000
Nemzeti Színház 200.000
Kolozsvári színház 40.000
Festetich úr 8.000
Vidéki színészet 66.000
Sok
szó nem kell az ügyhöz. Egy-egy úgynevezett „slágwort” álljon itt
emlékeztetõül:
Operaház
- Labunszkája.
Nemzeti Színház - Beöthy László.
Kolozsvári színház - Megyeri.
Festetich
úr mûködéséhez s a vidéki színészet mizériáihoz még ilyen slágwortok sem
kellenek.
Konzekvenciánk
ez: a mindenható állam ne nevettesse ki magát a 66.000 koronával, mikor ezt is
nullifikálja a Festetich úr mûködése. Híven a magyar tenyész-politikához tessék
a 850 vagy hány ezer koronákból, mindbõl, nyolcezer koronás állásokat kreálni a
Festeticheknek… Ez tiszta munka volna.
Nagyváradi Napló
1901. november 27.
(ae.)
|