|
Gulyás
István, a debreceni ref. kollégium tudós professzora újságíró is. Színházi
kritikát írt, véleményt mondott, s e véleményéért belekötött és megsértette egy
kereskedõsegéd. Gulyás professzor megverekedett a sértõjével többek között
következõ okokból:
1.
Magyarországon önérzetes, intelligens ember sértésért csak szóbajöhetõ
elégtételt is a társadalom hite szerint csupán párbaj által vehet.
2.
Gulyás professzor mint újságíró - ugyancsak magyar szokások szerint - ki van
téve annak, hogy írásáért bármely percben belekössön a legutolsó éretlen suhanc
is.
3.
Gulyás professzor intelligens, demokrata gondolkozású ember. Az õ afférja
idején volt az aradi eset s fura vita a kereskedõsegéd párbajképes vagy
képtelen volta felett. Õ hát - még ha a párbajt teljesen elítélné is -
kiállott, hogy az éretlen vitában tettel mutasson igazságot.
Körülbelül
ez a három nagy oka lehetett Gulyás Istvánnak a párbajra, melyért már le is
ülte Szegeden a leülendõket.
De
Gulyás István lakoltatása még a szegedi ülés után következett igazán. A
tiszántúli református egyházkerület közgyûlésén szóba jött a párbaj, s úgy
elverték a port minden valaha párbajozón, de fõként Gulyás Istvánon, hogy ez
csupa gyönyörûség volt.
Nem
értettük a dolgot. Nem értettük, hogy ennek éppen református gyûlésen kellett
lefolynia. Nem értettük, hogy olyan kiváló agyvelõ, mint Ritoók Zsigmond is,
csak elítélni, de menteni nem tudta a Gulyás István tettét és esetét.
Ma
már kezdjük érteni. Fõként a Pályi Ede tragédiája óta.
A
klerikálisok, az õsz hajúak s pelyhes állúak egyaránt egy idõ óta a párbajterrorizmussal
próbálják elcsitítani az igazságot és világosságot.
A
debreceni vita intõ szó lehet, s bizonyára az lesz a tisztelt történetieskedõ,
fajmagyaroskodó, reakciós uraknak, hogy nemsokára a krakéleres, terrorizálva
lovagiaskodó kardot is kicsavarjuk a kezükbõl.
Nagyváradi Napló
1901. november 20.
(a.e.)
|