137. KÖPÖSDY DEZSÕ ÜDVÖZLÉSE

Egész Nagyváradon kínos megütközést keltett a nagyváradi akadémia szenzációja: Köpösdy Dezsõ üdvözlésének váratlan csínnyel történt elhatározása.

A nagyváradi akadémia ifjúsága eddig távol tartotta magát a divatos, budapesti klerikális heccektõl. Úgy mondják, hogy a tegnapelõtti botrányt - mint Budapesten is minden ifjúsági heccet - kívülrõl rendezték. Ezt látszik igazolni az is, hogy egy nagyváradi kanonok jog­hallgató unokaöccse volt a váratlanul fölvetett indítvány legerõsebb szószólója.

Az üdvözlõ írást vagy táviratot azonban aligha veszi kézhez Köpösdy Dezsõ. Ma már maguk a határozat meghozói is szégyenkeznek a határozat miatt. Köpösdy - eltekintve legutóbbi stiklijétõl, mely hitvány terrorizálása volt a sajtónak s levadászása egy becsületes hittel dolgozó újságírónak -, hát Köpösdy úr valósággal az, aminek tegnap jellemeztük: egy ordítozó jelentéktelenség. Eszköze volt Kecskeméthy Gyõzõvel együtt a kaszinó urainak s a néppárt kemény koponyájú képviselõ legényeinek. Jelentéktelensége, korlátoltsága az ifjúsági mozgal­makban sokszor belevitte olyan dolgokba, melyek már súlyos beszámítások alá esnek, s társadalmi szabályok szerint már kriminális dolgok. És ezt az ordítozó jelentéktelenséget, kinek szerephez jutása végtelenül szomorú jele a magyar társadalom kiskorúságának, - üdvözölni, vezérükként üdvözölni! - kívánják a nagyváradi joghallgatók bizonyos kívülrõl mozgatott alakjai.

A liberális joghallgatók már eddig közel nyolcvan joghallgatóval íratták alá a fellebbezést, melyet a Köpösdyt üdvözlõ határozat ellen akarnak beadni. És már nincs benne kétség, hogy Kecskeméthy barátját nem fogja a nagyváradi jogakadémia ifjúsága üdvözölni. Saját személyében megteheti bárki. Gusztus kell hozzá csupán…

Nagyváradi Napló 1901. november 29.