|
Hogy
is mondjuk csak: tegnap olyan történelmi
este volt. Csupa komor hidegség, ósdiság, penészszag áradt felénk a színpadról.
Ennyiben volt az este történelmi s annyiban, hogy Lecouvreur Adrienne-féle
darabok a színpad történelméhez tartoznak már, s a történelmet a mi
napjainkban, mikor a történelmi érzék olyan kevesünkben van meg, kár
megboldogítani. Elég bajunk van úgyis A
vasgyárossal, a Szegény ifjú
történetével s a többivel, melyek[et] a nagyközönség örök, becsületes
naivsága a mûsoron tart. Különben pedig K. Hegyesi Mari asszony játszotta a
rémdráma címszerepét. Nagyon szép volt, nagyon-nagyon szép és olyan hideg, mint
egy darab meg nem értett történelem,
vagy hogy néhai való poétától idézzünk - mint Montblanc meghatva. De hatást
mégis tudott nem egy helyütt kelteni e nagyon szép és nagyon tehetséges
asszony. Akarata nem egyhelyütt le tudta gyõzni a darab lelketlenségét s
önnön-hidegségét: ilyenkor tapsvihar, meleg, hosszantartó és hatalmas zúgott
felé. A szépszámú s disztingvált közönség tudta értékelni, mit tesz az: Lecouvreur Adrienne címszerepében nehéz
akarat árán szívekhez férkõzni. Az elõadás - mint mostanában mindig - gondos és
szebb feladatokra méltó. Igen intelligensen segédkeztek K. Hegyesi asszonynak
E. Kovács Mariska, Kacziány Viola, Kulinyi Mariska, Krasznay és Pataky.
Nagyváradi Napló
1901. december 4.
|