141. HARC

Szerettük volna látni, hallani azt a harcot. De szép, de új lehetett. Föláll, büszkén kardot emel a levente. Üt, tör, zúz, öl, vág - százak között ezer ellenség ellen egymagában. Vázsonyi Vilmos harca a jobb, világosabb idõk reményét ébresztette föl mindnyájunkban, kik már kezdtünk kétségbeesni. Bizony nagyon megremeghetett tõle a múlthoz való ragaszkodás, a kicsinyesség, a gyöngeség, a konvenció, a sablon, a lágygerincûség, a gyûlölség, a butaság, s minden, minek hajléka a magyar parlament. Elsõ vitéze már megvan az eljövendõ, jobb, intelligensebb kornak, s az elsõ rés is meg van már a sötét vár kapuján. Ma nekünk pedig újra erõt nyert a hitünk, hogy beteg országon, beteg társadalmon egy kúra segíthet csak, a radikalizmus.

Nagyváradi Napló 1901. december 6.