142. A SZABADELVÛ PÁRT JELÖLTJEI

Tulajdonképpen nem választ akarok a Szabadság-nak írni. Sem oka, sem célja a válaszolásnak nem volna. Mi és a Sz-g hasztalan perlekednénk, a világ végéig csattoghatnának a mi fegyverkéink. Mi tanúknak is jelentéktelenek vagyunk abban az átkos, egész országra szóló, bonyodalmas pörben, mely kettõnket is íme újra szembeállított. Ilyen pöröket országokon, népeken sokszor zúgatott keresztül az idõ. Ilyen pörökben sokszor álltak szemben egymással erõs és gyönge fegyverek. De ilyen pöröket még sohasem intéztek el a Szabadság-ok és a Nagyváradi Napló-k.

Mi csak erõtlen résztvevõi vagyunk e szörnyû pörnek. Távol a harctértõl, hol a derékhadak verekednek, õrszemek vagyunk csupán. Az erõnk nem sok, de a kötelességünk sem. Ezt a kevés kötelességet azonban rettentõ felelõsséggel kell teljesítenünk!

…És teljesítjük is. Mi észrevettük a mi ellenségünk embereit, s riadót fújtunk. A Sz-g erre nekünk fordul egy három hasábos cikkben, s kioktat becsületesen, hogy nem szép a riadó, ha nagyon hangos. Kötelességet teljesítettünk mind a ketten. A mi kötelességünk az, hogy ezen a kis terrénumon, melyen õrnek állíttattunk, a szabadelvûséget, a világosságot szolgáljuk. A Sz-g-nak kötelessége, hogy védje Hlatky Endrét, vagy azt, akit megvédeni kötelessége. Ne tessék hinni, hogy gúnyolódunk. Mi nem követelhetjük a Szabadságtól, hogy az „új érá”-t szolgálja éppen olyan buzgó kötelességgel, mint szolgálta a régit - viszont engedje meg nekünk, Sz-g, hogy a szerencsétlen paktumokról, meg a Hoványi Gyulák szabadelvûségérõl kimondjuk a véleményünket. Ez a kis példa jelzi különbözõ szerepeinket a nagy, országos pörben.

Hogy mi ez a pör - talán hosszasan sem kell szólni róla. A szabadelvûség és a reakció pöre folyik most minden fórumon. Mi azt tartjuk, hogy a szabadelvûség hivatalos fiskálisai, kezdve a fõfõfiskálison, s végezve Hlatky Endrén - erõtlenek és gyöngék. De nemcsak ezt látjuk, hanem látjuk elõre azt is, hogy a szabadelvûség éppen a fiskálisai miatt fogja elveszíteni a pört. Errõl beszélünk mi nap mint nap, mert nap mint nap erre kapunk bizonyságokat.

A mi kis terrénumunkon folyó hadakozásokban éppen úgy, mint a nagy országos küzdel­mekben egy veszedelmes eltévedés bánt bennünket a legjobban. Az unalomig lármáztunk már róla. Mindenki sejti, hogy ez a nagy eltévedés a szabadelvûség és a szabadelvû párt körül forog.

Maradjunk csak a mi kis kerteinken s kötelességeinken belül. A szabadelvûség mindnyájunk hite, kincse, még tán a szabadelvû párté is. Hajh, valamikor a szabadelvû párté volt legkivált, s ma ott tartunk, hogy nagyon sokszor a szabadelvû párttól kell legtöbb esetben féltenünk.

Ha a szabadelvû párt nem formálna még most is valóságos monopóliumos jogot a szabadelvûséghez, bizony mondhatjuk, hogy a szabadelvû párt semmivel sem érdekelne jobban bennünket akármelyik társasegyletnél.

De másként van. A parlamentben, az országban, Nagyváradon a szabadelvû párt nyitva áll mindeneknek. Lassan, lassan azok lesznek legtöbben otthon a szabadelvû pártban, akik reszketnek egy szabadabb, újabb gondolattól, s akik félnek minden elõrehaladó lépéstõl. Ám a párt még mindig a szabadelvûség fényes palástjával takarózik. A fényes takaró megtévesztve tartja maga alatt az igazi szabadelvûek sokaságát is. Hogy még inkább csak a mi kis kötelességeinknél s a könnyen érthetõ közhelyeknél maradjunk: Nagyváradon vezetõszerepet játszanak a szabadelvû pártban ismert klerikális érzésû alakok, s hogy a veszedelem még nagyobb legyen, ma már a szabadelvû párt hatalmi indokokból nyíltan bevallott klerikálisok­kal, a szabadelvûség leggyûlölõbb ellenségeivel paktál!…

Árulók és hitünkhöz hûtlenek lennénk, ha e nagy hibákat fülünkbe nem harsognók azoknak, kik a fényes köpenyeg alatt szabadelvû hittel húzódnak össze az ellenséggel, s várják, míg idegenek lesznek a hajdani otthonban.

De nemcsak ez a kötelességünk. Kötelességünk megmondani: kiket terhelnek a hibák. Kötelességünk pedig nem a szabadelvû párt miatt, hanem a szabadelvûség miatt. A párthoz csak a rosszul kezelt közös kincsnek, a szabadelvûségnek rettegett sorsa hoz bennünket. Másként, ismételjük - a párthoz nem volna közünk, s a pártot nem is féltenõk, mert a szabad­elvû párt élni fog Molnár apát miniszterelnökségéig, s Molnár apáttal együtt akkor is szabadelvû pártnak fogja magát nevezni. Tisza Kálmán bukásával sem a szabadelvû pártot sújtották le. A szabadelvû pártnak Ivánká-i Horánszky-i vannak, kik már a bukás elõtt óriások voltak a pártban Tisza Kálmánhoz képest. De a bukás válságszerûen, majdnem végzetesen a szabadelvûséget érte.

Mikor látjuk, hogy Nagyváradon ugyanazok hibái miatt, ugyanaz a - ha jelentõségében nem is ily nagy-katasztrófa fenyeget, mi igenis fölkelünk, riadót fúvunk: teljesítjük a nagy, országra szóló átkos pörben a nekünk kiosztott szerepet, mert mi - s ez már olyan válaszféle - mindig a nem alkuvó, nem változó szabadelvûségnek harcosai voltunk, vagyunk s leszünk - éppen úgy, mint a mindenkori szabadelvû párté, a Sz-g!…

Nagyváradi Napló 1901. december 7.

(-e.)