|
-
Alberti Werner vendégjátéka -
Nem
szabad lett volna tegnap este egyetlen üres, kapható helynek maradnia a
Szigligeti Színházban, s volt üres hely elég, bizony nagyon elég.
Azt
az áldozatot, hogy a szezon derekán valaki, egy Alberti Wernert mindég
szerepeltessen, nem hozza meg a magyar vidéken egyetlen színigazgató sem
Somogyi Károlyon kívül, de Alberti Werner mellé sem adhat más olyan társakat,
mint Székely Anna s Pintér Imre.
De
mindenképpen kivételes, magas nívón állott a tegnapi elõadás. Szinte
duhajkodott bennünk a büszke, lokálpatrióta érzés, hogy Nagyváradon
hallgathattunk meg egy ilyen perfekten mûvészi elõadást.
A
vendéget már ismeri Nagyvárad intelligens közönsége. E sokrabecsülõ
ismeretségnek tanújele volt az a szép babérkoszorú, melyet elsõ megjelenésekre
szûnni nem akaró tapsok között a zsinórpadlásról lebocsátottak. A vendég
meghálálta pazarul ezt a figyelmet. Tökéletesebben, szebb tenorral, az ének
nehézsége mesteribb és könnyebb legyõzésével még nem hallottuk énekelni Manrico
szerepét.
Tökéletesebb
partnert nem kaphatott volna sehol a mi büszkeségünknél, Székely Irénnél. A
kiváló primadonna ihletésszerû mûvészettel énekelte az õ csodaszép hangján
nekünk újra, de talán még nagyobb tökéletességgel Leonóra szerepét. Õ és a
vendég nem gyõztek elégszer engedelmeskedni a közönség tapsainak.
Székely
Anna szép alt hangja az õ Azucénáját páratlanná teszi a vidéki színpadokon. A
jeles színésznõ újra zajos sikerben tapasztalhatta az õ mûvészetének nagyrabecsülését,
mit a nagyváradi közönségtõl bõven kiérdemelt.
Pintér
Luna grófja a jeles baritonista legbrilliánsabb alakításai közül való. Együtt
tapsolta tegnap is a közönség Székely Irén, Székely Anna s a vendég
alakításaival.
A
többi szereplõ közül legkivált Lányi Edit vált ki Inea szerepében. Kar, zenekar
teljes biztonsággal végezte dolgát, dicséretére Müller karmesternek. Az egész
est szép volt s emlékezésre számot tartó. Alberti valószínûleg jövõ hét elején
vendégszerepel újra.
És
most mélabús akkord jön. Az egyik páholyból az operaház igazgatója
végighallgatta az elõadást. A legnagyobb elragadtatás hangján szólt Székely
Irénrõl. Hajh, ha az õ elvesztésébe kerül ez az elragadtatás!… Félünk tõle.
Nagyváradi Napló
1901. december 10.
(a.)
|