147. A MAI VÁROSATYA-VÁLASZTÁSOK

Ím felvirradt végre a dicsõ nap hajnala, annyi szemérmetlenül tolakodó és hetek óta hangosan stréberkedõ polgártársunk sóvárogva várt dicsõséges napja. Megtudjuk tehát a mai nap alkonyatán, hogy kiket tartott érdemesnek arra Nagyvárad polgársága, hogy a következõ hat esztendõben Nagyvárad közügyeit intézzék és ellenõrizzék.

És megtudunk sok egyebet, mely egyúttal megadja a választ azon reményekre, amelyeket Nagyvárad város jövõjéhez és fejlõdéséhez fûzünk. Megtudjuk, hogy az egész országot beburjánzó és sajnos már nálunk is elplántált reakcionárius törekvésekkel szemben elég erõs-e még Nagyvárad szabadelvû polgársága, hogy megvédje a liberalizmus ügyét. Elég erõs-e arra, hogy útját állja a reakciónak, mikor már a városházára is fel akar tolakodni és ott döntõ szerepet kíván magának biztosítani a városi ügyek intézésében. Elég erõs-e arra, hogy egyik helyi klikkre se hallgatva, a maga tiszta meggyõzésével lépjen az urna elé és olyan jelöltekre szavazzon, akiknek szabadelvûségéhez semmi kétség sem fér.

Nem látunk semmi veszedelmet abban, hogy a mai választásnál nem gyõz az a kormánypárt, mely el tudja ejteni Pallay Lajost a dr. Hoványi Gyula kedvéért, valamint a negyvennyolcas párt gyõzelmének se tudnánk örvendeni. A mi örömünk csak akkor volna teljes, és tökéletes, ha a választás eredményeképpen azt konstatálhatnók, hogy mûvelt, érdemes és mindenekelõtt szabadelvû gondolkozású polgárok lettek a törvényhatósági bizottság tagjaivá megválasztva, tartozzanak ezek az urak bármelyik párthoz is.

És különben örvendetes eseménye volna a mai választásnak, ha a polgárság higgadt gondol­kozása és józan ítélete csúfosan elbuktatná az önjelöltek és némely hivatalos listába is belekapaszkodott ama ifjabb és idõsebb strébereket, akiket beteges ambíció láza üldöz a mindenáron való közszereplésre, akik hetek óta a legízléstelenebb módon reklamírozzák magukat, nem röstellnek házról házra járni és kunyorálni tisztelt polgártársaiktól a voksokat, holott se hivatottságuk, se képességük nincs arra, hogy a törvényhatósági bizottságban helyet foglaljanak, és ott a polgárság érdekeit képviseljék.

Talán éppen ettõl a csúf városi zajtól, az önjelöltek ez inesztétikus versengéseitõl riadtak vissza Nagyvárad mûveltebb érzésû polgárai, akiknek tudására, tapasztalatára és szakértelmére bizony nagyobb szükség lett volna a mi városi közügyeinknek, mint ama szürke, jelentéktelen bácsikra, akik talán emészteni se tudnának jól, ha nem lennének városatyák. Ha végigolvassuk a hivatalos és nem hivatalos listákat, amelyek most ezrével kerülnek forga­lomba, bizony sajnálkozva olvassuk ott sok jelentéktelen, értéktelen úr nevét, akiknek a hiúságukon és szereplési viszketegségükön kívül semmi jogcímük sem lehet a városatyaságra, míg közéletünk olyan kiválóságai, aminõ dr. Nagy Ernõ, dr. Edelmann Menyhért, dr. Imrik Péter, dr. Berkovits Miklós, Mayer László dr., ifj. Rimanóczy Kálmán és még igen számosan csak felemlítve sem lettek a pártok és klikkek gyûlésein.

Ezek helyett szürke, komor képet fest elénk a mai választási csata, amelyért bizony valami fölöttébb lelkesedni nem érdemes. Talán ezen az egészségtelen, zavaros állapoton is segít az idõ, mely most - valljuk be - a szemérmetlenül tolakodó strébereknek kedvez inkább, mint a diszkréten fáradozó becsületes munkának és igazi polgári erénynek. Majd ha kitisztul ez a mostani politikai és társadalmi káosz, nyíltabb és egészségesebb pártviszonyok alakulnak, az új szellem és az elvekben, eszmékben gyökerezõ új erõ elsöpri talán azokat a léha parazitákat, akik fölös számmal érvényesülnek most a közéletben mindenütt, a politikában épp úgy, mint társadalmi vagy autonómiai téren.

Addig is egyre ügyeljünk, hogy legalább a minden oldalról álutakon fenyegetett szabadelvûség ügye ne szenvedjen súlyos vereséget a mai választás alkalmából. És ezért különös gonddal és lelkiismeretességgel gyakoroljuk a mai napon alkotmányos jogunkat. Az a szavazó lap, amelyet ma az urnába dobunk, legyen kifejezõje liberális érzésünknek, mert ha e tekintetben össze nem tartunk, a reakciónak a városházára való tömeges felvonulása súlyosabb vereséget fog jelenteni, mint amilyet a legutóbbi képviselõválasztások alkalmával szenvedtünk.

Erõs a hitünk, hogy Nagyvárad mûvelt, szabadelvû polgársága tisztán látó szemmel, meg nem tántorítható igaz meggyõzõdéssel fogja gyakorolni alkotmányos jogát a mai napon a köz javára.

Nagyváradi Napló 1901. december 15.