|
A
babonás miszticizmusra hajlandóságnak, a szentimentális ellágyulásoknak napjai
tartanak most egészen karácsonyig. Ezek a napok rendesen eseményesek s
elevenek, de e napokban mégis valahogyan másképpen látjuk a dolgokat, mint
egyéb idõkben. Úgy kell valóban lenni, hogy így karácsony elõtt szinte
hajlandók volnának egymást szeretni is az emberek. De hajh, csak a
hajlandóságnál maradunk meg, s a miszticizmus keresése és az ellágyulás is csak
olyan talmi nálunk.
*
Nagyváradon
a városatya-választások betlehemesdijét játszottuk, s játsszuk egészen ma
délután négy óráig. Ne csúfolják a moderneskedõk Gárdonyi Gézát. A mi közéleti
küzdelmeinkben is több van a betlehem-játékok naivságából, mint a dramaturgia
fejlett tudományából. A nagyváradi városatya-választások mutatták meg ezt.
Értjük és valóban szép, hogy a közért annyi derék ember kívánja magát
föláldozni, de bármilyen vitális nagy kérdés is, hogy városatya legyen X. avagy
Y. urakból, talán túlságosan nagy a láz, amellyel ennek az eldöntése történik,
amint túlságosan nagy a színpad arra, hogy rajta pásztorjátékokat mutassanak
be. De azért Gárdonyinak van igaza. Nekünk súlyos problémák valójában, igazában
nem kellenek. Nekünk betlehemesdi kell és városatya-választás.
*
Bár
a nagyváradi párbajellenes népgyûlés óta volt már egy féltucat lovagias ügy
Nagyváradon, hogy egészségesebb fölfogások kezdenek hódítani, letagadni nem
lehet. Vezércikk-stílusban úgy beszélnek e változásról, hogy megmozdult a
„negyedik rend” is. A negyedik rend megmozdulása majdnem veszedelmes lesz. Ha
Ivánka Oszkár belelõ Csávolszkyba, egy óra leforgása alatt kész vérfürdõ
Budapest. Ez a szörnyû lehetõség térítse észre a klerikális okvetetlenkedõket s
a reakció híveit. A „negyedik rend” vérengzõ és lázadó mániája nagyon szomorú
és nagyon veszedelmes. Jó lesz ezt a mániát okvetlenkedésekkel nem táplálni.
*
Nagyváradon
nyaranta sincsen német orfeum. Nincsen, mert nincsen szükség reá. Budapesten
sok a német zengeráj. Lehet, s kell is gyomlálni belõlük. De az „ezer ifjú”-t
nem a német szó sérti. Mikor a kereszt-hecceket csinálta az „ezer ifjú” - még
akkor Gyõzõ brigadéros volt - a német-osztrák egyetemek klerikális ifjúságának
üdvözlõ sürgönyeire nagyon büszke volt. Nem a német fáj a magyar ifjúságnak.
Üti
a német köntöst ott, ahol zsidót vél benne találni. Hanem egy helyütt
meglakoltak. A német visszaütött. A klerikális, ifjú koponyák közül betörött
egynéhány. A német zengeráj Robinettijei bebizonyították, hogy õk a nemzetközi
klerikális köszöntésre tudnak magyarosan felelni.
*
A
zengerájok helyett talán a színházakért fájhatna a nemes ifjak feje. Mondják,
akik ismerik az állapotokat, hogy az egész vidéki magyar színészet válságokkal
küzd, de a budapesti színházak is csak éppen tengenek.
Hogy
Nagyváradon így van, azt mi tudjuk és látjuk. A színház üres, nap-nap után.
Nincs pénz, ez a legfõbb ok, s nem az, amit sok öncsinált színháztekintély
összehord.
Valamit
tenni kellene. A nagyváradi színháznak deficit lesz a kriszkindlije, s ez a
karácsonyi ajándék már régen nem meglepetés. Hanem az állam és a város nem
késhet sokáig a maga kriszkindlijével. A szubvenciót meg kell adniok, ha
mindjárt karácsony után is.
*
Egyebekben
pedig karácsonyelõtti ellágyulással kívánjuk mindenkinek, hogy a legjobban várt
ajándékhoz jusson. Mandátumhoz minden városatya-jelölt, szubvencióhoz a
színház, villanyvilágításhoz a legsötétebb külvárosi utca is. Karácsony táján
hajlandók az emberek egymást egy kicsit szeretni. Ez a kis hajlandóság szálljon
meg mindenkit. Tíz-tizenkét napig ne akarjon mamelukot ölni Szokoly Tamás;
recepciót visszacsinálni Hoványi Gyula. Tíz-tizenkét napig bízzunk a közúti
társaságban, s szavazzunk bizalmat Hlatky Endrének. Kevesebb õszinteséget
tanúsítson Friedländer Samu dr., s találja meg a kasszadarabját a színház.
Szóval szûnjenek meg az afférok és egyebek. Folytatásuk következzék majd csak
karácsony után.
Nagyváradi Napló
1901. december 15.
(-b.)
|