|
-
Az eredmény -
Végre…
átértünk a partra. Bizony nagy ideje volt már… Az eredmény készen van. Éjfél
felé írjuk e sorokat. Már az olaszii választás eredményét is egész biztonsággal
lehet sejteni.
Hogy
milyen az eredmény? Amilyet - sajnos - várni lehetett. A hivatalos szabadelvû
pártot újabb nagy vereség érte, s e vereségek mellett olyan gyõzelmek, melyek
lesújtóbbak a vereségnél.
A
hivatalos szabadelvû listát Újvároson érte a leggyászosabb vereség. Egy Radó
Ignác, egy Huzella Gyula, egy Fodor Gyula feküsznek a porondon, s elbuktak a
párt olyan hasznos férfiai, mint Ländler Ferenc, Adorján Ármin dr. és szomorú
gyõzelem, mikor tizenegy jelölt közül Berkovits Ferenc dr., Mihelfy Adolf és
Kecskeméti Lipót dr., akiknek pedig értékes, súlyos egyéniségük itt-ott a
pártkorlátokat is áttörte - alig néhány szavazattal gyõzhettek.
Váralján
szintén elbukott a hivatalos szabadelvû párt listája. A függetlenségiek akciója
három olyan férfi nevét juttatta diadalra, kiket a hivatalos jelölés
proskribált.
Olasziban
ha nem is teljes, de legalább jelentékeny a hivatalos szabadelvû párt gyõzelme,
amennyiben csak négy jelöltje bukott el. Szomorú gyõzelem, talán nem kell újra
mondanom. A klerikálisokkal kötött paktum gyõzött, s csak némi vigasztalás,
hogy néhány igazi, derék, kipróbált szabadelvû ember is mandátumhoz jutott.
Bennünket
pártbontó, ellenséges intenciókkal szoktak a hivatalos szabadelvû párt bizonyos
részérõl megvádolni. Nem vagyunk pártbontók, dehogy vagyunk ellenségek.
Szomorúbb szerep a mienk: Cassandrák
vagyunk. Ismét igazunk volt. A szabadelvû párt nem mert szabadelvû lenni,
nem mert szakítani klerikális nexusaival. Vereség érte tehát, szomorú vereség.
Már
kétszer bevált Cassandra-jóslatunknak bárcsak most volna végre eredménye. Újjá
kell szervezni a szabadelvû pártot. Meg kell menteni a klikkektõl, a klerikális
nexusoktól és egyének önzésétõl. Még a kettõs vereség után is rehabilitálná
evvel magát a szabadelvûség.
Nagyváradi Napló
1901. december 16.
|