-
Ady Endre sajtópöre a törvényszék elõtt -
A
nagyváradi latin szertartású káptalan fõtisztelendõ, nagyságos és méltóságos
tagjai gratulálhatnak önmaguknak. Mától kezdve nincs köztük „mihaszna”, nincs
köztük „ingyenélõ”. Ítéletben kimondta a tekintetes törvényszék…
A
tekintetes törvényszék bölcs bíráinak ítélete elõtt meghajlom, meg kell
hajolnom. Csupán fellebbeztem ellene. Az õ ítélkezésükhöz nem lehet, nem szabad
az én szavaimnak férkõzni.
Tessék
egyebekben örvendezni tisztelt reakció!… Ez fényesen, szépen sikerült. Hejh, de
pompás elõrelátással csinálták is meg azt az új sajtótörvényt!… Fiatal,
túlontúl becsületes hitû, butaságok ellen küzdõ, kis újságíró cikket ír,
amelyben azon meggyõzõdésének ad kifejezést, hogy a Káptalan-sornak nem
mindegyik lakója teljesíti hivatalát krisztusi szellemben. Hatalmának,
tradicionális nimbuszának, tekintélyének egész súlyával ráfeküsznek ezért azok,
akiknek kedvez a reakció elsõ
beharangozója, az új sajtótörvény, mely ebben a szerencsétlen országban az
egyetlen szabad institúcióra, a sajtóra is rámérte a halálos csapást… Három
nap? Jó, hogy akasztófára nem kerültem. Köszönöm Erdélyi exminiszter úréknak,
hogy eddig egyelõre mégsem mentek volt el.
Tudja
Isten, egy darabig az forgott az eszemben, hogy nem szúrok meg többet a
tollammal senkit. Sem hájas kanonokot, sem feudális pisztolyos urakat, senkit,
de senkit… Mért legyek én õrült spanyol - Kisázsiában? Menjen minden
visszafelé! Mikorára odaérünk, hogy ismét omnes Lutherani comburantur - már én
tán befejezem kis játékaimat. Ellenben addig nem törik be a fejemet, s nem élek
a Nagy Gézáék rabkonyháján. Szükségem van nekem erre?…
…Hát
szükségem van. És egyelõre nem kívánom az eszemet csöndes sutra tenni, sem
tisztességesebb országba kivándorolni. Nekem megvannak a magam törvényei, ezek
kedvéért kiállom a dicsõséges magyar államét is.
Egyébként
sok fényes rehabilitáló ítéletet kívánok még minden káptalanoknak. Sajnos, nem
ígérhetem meg nekik, hogy jövõre már nem zárhatnak el. Még egyszer-kétszer tán
útjukban leszek.
Nagyváradi Napló
1901. december 19.
Ady Endre
|