|
Van
bizony már kétfejû sas. Viaskodunk vele, s nem tagadjuk: félünk is tõle.
Nem
is kétfejû ez a szörnyeteg, de sokfejû. Egyszerre azonban többnyire csak két
fejét mutatja. Most is két fejét látjuk legtisztábban. Az egyik fej szittya
arc, kuruc haj, magyar bajusz. A másik arc sima, sokráncú, ravasz, félelmes s
Loyolára emlékeztetõ.
Ez
most a magyar kétfejû sas. Az egyik fejét nevezzük nacionalizmusnak, a másik fej határozottan klerikalizmus.
Akármelyik
fejet bíznák a kezünkre, levágnánk minden tétova, minden tusakodó lelkiismereti
harc nélkül. De szívesebben a nacionalizmus-fejjel bánnánk el. Ez a fej a
veszedelmesebb.
A
nacionalizmusnál nagyobb hazugság nem állott még ki a harci porondra. A
nacionalizmus maga ezer arc. Megzavarja a legbiztosabb szemû embert. Lefoglal
magának minden emberi gyöngeséget. Utazik tradícióra, kegyeletre,
fajbüszkeségre, kenyéririgységre, minden erényre és bûnre.
Mi
a célja vele? A célja, hogy akit meghódít a szittya arc, kuruc haj és magyar
bajusz, azt kezére játssza a másiknak, a sima arcnak, a Loyola-félének.
Szólott
már errõl sok beszéd. Mi is abbahagyjuk a képletes beszédet. Kiírjuk magyarul: a hazafisággal szédelgõ és lármázó klerikalizmus
veszedelmesebb a nyílt klerikalizmusnál.
Ez
a hitünk magyarázza meg, hogy teljesen szó nélkül ezúttal nem hagyhattuk a
Pálffy tisztelendõ úr ezúttal is zseniális cikkét, melyben kurucosan tárgyalja
az antiszemitizmus kérdését. A Loyolákkal el lehet bánni. Ha túlságosan
nyakunkra akarnak ülni, letépjük a reverendájukat. De ha nyalka kuruc áll
velünk szembe, hiába tudjuk róla, hogy feketébb Loyolánál is, bajos vele
elbánni. Magyar a ruhája, a szava, a kardja. Az ördögbe is, kellemetlen volna hazaárulás
gyanújába keveredni. „Üsd a zsidót”! „Gyilkold az istentelen liberálist”! Jó,
jó. Ezt elviseljük. De mikor a fajkultusz segítségével, kápráztatva,
megtévesztõn készítik a hurkot a nyakunk köré - ez már nagyobb dolog.
Kérjük
Pálffy tisztelendõ urat, szidjon, átkozzon bennünket liberálisokat,
eretnekeket, zsidókat és erkölcsteleneket. Ezt kibírjuk hang nélkül. De ha
kurucokat vonultat ellenünk, a kurucait kell lelepleznünk. Nem kurucok azok,
hanem kísértetek. A kísérteteket pedig, a középkor kísértõ veszedelmeit, vissza
kell parancsolnunk sírjaikba.
Nagyváradi Napló
1901. december 20.
(ae.)
|