Sajnáljuk
nagyon-nagyon, hogy a nagyváradi színháznak kellett az elsõ magyar színháznak
lenni, hol egy szerencsétlen premier nem némaságba, hanem lármás, tiltakozó
fütyölésbe fullad. És sajnáljuk, hogy ezt regisztrálni parancsolja az újságíró
kötelessége. Egyébként ez történt. Karácsonyi Aladár, aki igen ügyes tollú
újságíró ember, s akinek egy dramolettje a kolozsvári és nagyváradi színpadokon
ambíciót serkentõ sikerrel került volt egykoriban színre, Jogászélet címmel bohózatot írt. A bohózatot tegnap bemutatták a
Szigligeti Színházban, és sorsa nagy sikertelenség leve. E nagy
sikertelenségért azok felelõsök, kik a darabot elõadásra elfogadták. E
felelõsség súlyát csak részben könnyíti a jóhiszemûség s a darab kedves,
szimpatikus ötletének erejében s a darabban szereplõ mûvészek egyik-másikának
népszerûségében való bizakodás. Ez a bizakodás sem vált be, s a sikertelenség
így vált abszolúttá. Sajnáljuk a közönséget s a szereplõ színészeket. És
sajnáljuk a szerzõt is, ki tehetséges ember létére nem volt elég erõs az
önkritikára.
Nagyváradi Napló
1902. január 12.
|