|
-
Nacionalista heccek -
Vázsonyi
Vilmos, a népszerû demokrata követ megmutatta már, hogy erõsebb ember mintsem
félteni kellene. De úgy hisszük, hogy Vázsonyinak néha mégis lehetnek nagy
kétségei, mikor annyi korlátoltságot, intelligencia-hiányt, farizeus
rosszakaratot tapasztal, mint tapasztal manapság mindenki, aki ebben az
országban a radikális átalakulások nagyobb vagy apróbb harcosa.
Most
újra Vázsonyi a proskribált. Junker fegyverekkel nem bírtak vele. Nacionalista,
csinált hazafias dühvel ráuszítják hát most a brigádot, a kuruc budapesti
legényeket, akik ilyen heccekre mindig kaphatók.
A
dolgok története pedig a következõ. A debreceni kereskedelmi csarnokban
Vázsonyi fölolvasott a párbaj-kérdésrõl. Érdekes, okos fejtegetéseinek egyik
passzusa így hangzik:
A
mai iskolai neveltetés a vérontás apologiája. Ott van történelem. A történelmet
tanulva, folyton verekedést, csatározást tanulunk. A zsenge ifjú nem hall nagy
szellemekrõl, tudósokról, hanem a nagy hõs Kinizsirõl, ki félkezével felemeli a
malomkövet, ki húsz törökkel vív egyszerre, egy-egy megölt törököt fog a két
kezébe egyet a fogai közé, s így táncol. Mikor az ifjúság folyton a vérontás
glorifikációját hallja, olvassa, természetesen az ifjúságban feléled a
vérszomj, a szelídített kultúrbestia ver gyökeret. Ha feladatát akarja
teljesíteni a pedagógia, a vallás, akkor ezt ki kell irtani, gyökerében megtámadni,
s ha ezt a feladatot teljesíti, akkor a társadalomban nem az erõszak, nem a
vérszomj fog érvényesülni.
Ki
talál ezekben a sorokban egy nem igaz szót?
Így
van. Teljesen igaz. Ám felfortyan a sallangos hazafiság.
-
Az istentelen kozmopolita, a zsidó demokrata gyalázza a magyar történelmet.
Verjétek agyon a hazaárulót.
Ezt
kiabálják Vázsonyira, ki valósággal eksztázisba hozta a debreceni kuruc
cíviseket a következõ szavakkal:
Mikor
a közlekedés útjába akadályul meredõ sziklán alagutat akarnak fúrni: nem egy
oldalról, de két oldalról kezdenek a szikla kivágásához; így vagyunk mi is a
függetlenségi párttal; s én annak a dicsõ pillanatnak mielõbbi bekövetkezésére
ürítem a B. Nagy János uram kis kulacsát, hogy munkánk befejeztével, céljaink
elérésével hazafias, nagy kötelességeket teljesítõ csákányaink mihamarabb
összecsengjenek.
Hát
ez az úr kérem hazaáruló.
A
debreceni felgerjedésre rögtön érkezik a budapesti junker, titkos antiszemita,
nacionalista, a sajtónak vidéken is vannak kis szócsövei. Ezek hát gyorsan
megtudják, hogy Vázsonyi lakolni fog.
Hozzák
is a hírt. A kuruc-brigád ülésezett. A diákok határoztak.
„Valamint
a Kossuth-gyalázó papot kiüldözték, úgy tegyenek Vázsonyival is, mert ha nem,
akkor Vázsonyit az egyetemi ifjúság inzultálni fogja.”
Egyben
felkérik Kossuth Ferencet, Barabás Bélát, Thaly Kálmánt és Rákosi Viktort, hogy
az 1715. törvény elsõ dekrétuma 49. cikkének törlésére tegyenek lépéseket. Ez a
rész Rákóczit hazaárulónak deklarálja, és ma sincs megváltoztatva.
Hát
ez nagyon szép. De ami az újabb terrorizáló terveket illeti, tisztelt junker
hazafiak, abból nem lesz ám semmi.
Vázsonyi
akciójával igen sokan egyetértünk már, s mi is - a nagyváradi rejtelmes tréfás
szálló igét ezennel komolyan használva - „ott leszünk!”…
Nagyváradi Napló
1902. január 23.
(a.e.)
|