Valamelyik
színházi estén mostanában nagy sikere volt az egyik nagyváradi primadonnának. A
primadonna kilétérõl csak annyit árulhatunk el, hogy virágvasárnaptól
Budapestre van szerzõdtetve. Egy jókedvû bohém társaságnak úgy éjfél után
jutott eszébe, hogy az ilyen nagy siker nem múlhat el ováció nélkül.
Tíz
perc múlva a Hamza Gyuszi bandája játszott a kis primadonna ablakai alatt. A háttérben
foglalt állást a társaság két meg nem gyújtott fáklya-rúddal és viharosan éljenzett. Igen: a naktmuzik alatt éljenzett. Majd elõlépett egy igen
komoly cvikkeres úr. Szép szavakban méltatta az est hõsét. A szobában nagy
kétségek közt találgatta a primadonna, hogy voltaképpen mi történik ott kint.
Ám a társaság nyugodtan lerótta köteles adóját a mûvészetnek. A cigány tust
húzott, a deputáció a jól teljesített kötelesség s a Hamzának nem teljesített
fizetés tudatával szétoszlott, s másnap az ováció lefolyásáról levélben is
tudatták a kis primadonnát.
Nagyváradi Napló
1902. január 24.
Dyb.
|