|
Eddig
még csak újságírók mulattak maguk között az alábbi kis apróságon.
Várady
Zsigmond dr., aki most annyit fáradt a szenzációs protestáns hangverseny
sikerén, mint aki csakugyan érti a siker titkát, arra vigyázott legjobban, hogy
a reklám teljes legyen.
Kifogyhatatlan volt az ötletekben. A múltkoriban például egy nyílttéri
közleményt hozott egyik laptársunk. Írója bizonyos Borsos úr, meginterpellálja
a hangverseny rendezõ bizottságát bizonyos bluette dolgában. Erre az
interpellációra válasz következett. A közönség jól mulatott. Nyilvánvaló, hogy
Borsos úr a Holdban lakozik, de [a] protestáns hangverseny fényes lesz. Egyik,
különben igen elõkelõ, aradi laptársunk azonban nem vette észre a tréfát. Egész
komolyan leközölte a nyilatkozatokat. Komoly morált is fûzött az esethez. Végül
konstatálta, hogy Borsos megérdemelte, amit kapott. Ez a mulatságos beugrás
csak úgy lett volna teljessé, ha - mint néhány nagyváradi bohém tervezte -
Borsos nevében táviratilag lovagias elégtételt kérnek az aradi lap
szerkesztõjétõl. Így lehetett volna a nem létezõ Borsos az, akinek lenni sok
létezõ ember vágyik: krakéler párbajhõs…
Nagyváradi Napló
1902. január 26.
|