187. SZUBVENCIÓ HELYETT SZIDÁS

Somogyi Károly a minap beszélgetés közben egész sereg levelet mutatott nekünk. Ezeket a leveleket társszerzõk írták. Felét Thália ifjú papnõi és papjai, másik felét pedig elõkelõ protektorok. Budapesten tudvalevõleg pár ezerre rúg a facér színésznõk és színészek száma. Ezeket a vidéken akarják elhelyezni. Széll Kálmán is így gondolja megoldhatónak a tömegfacérság kérdését s a színészegyesület tanácsa is. De legfõképpen a protektorok; kik között vannak fõ miniszteri hivatalnokok, hírlapírók, kubai és búr hadvezérek, kikapós patikáriusok, stb.

De hát hogy is mondja Széll Kálmán?

A színigazgatók számának apasztásával együtt kell hogy járjon a színészek számának tetemes redukálása is. Ennek a kérdésnek a sikeres megoldása teljesen a színészegyesület hatalmában van, amennyiben a fölvételre jelentkezõ színésznövendékek szigorú megválasztásával s csak a valóban tehetségesek fölvételével évek során át tartó céltudatos munkával a cél elérhetõ lesz.

Az egyesület ebbeli eljárását magam is figyelemmel fogom kísérni és felhívom az igazgató tanácsot, hogy a felvételi vizsgálatokról, a fölvett és visszautasított növendékek számának megemlítése mellett hozzám minden alkalommal jelentést tegyen.

A fölvételre jelentkezõk szigorú megválogatása vissza fog hatni a színésziskolák mûködésére és azok elszaporodásának és elfajulásának gátat fog vetni.

A tehetségtelen vagy kevésbé tehetséges növendékeknek a színipályáról való elterelése, egy hasznavehetõ színész és színigazgató gárda megteremtése mindenesetre a magyar színészet színvonalának emelkedését fogja maga után vonni, s nem kétlem, hogyha az egyesület erõs kézzel lát hozzá e rostálás keresztülviteléhez, idõvel meg fognak szûnni azok a panaszok, amelyek a vidéki színészet körébõl most oly sûrûn felhangzanak.

Hát ez ugyan szidás és nem szubvenció, de a szidásnak a szubvenció reményében örülni tudunk. Igenis tessék a belügyminiszternek a magán-színiiskolákat a legszigorúbban megrend­szabályozni. És itt ne tessék protekciót ismerni.

Megjegyezzük, hogy mi ebben éppenséggel nem bízunk. Mert ismerjük, mint szoktak ott fent színházi ügyekben rendezkedni. És ha bár a tehetségtelenek özöne is nagy teher a vidéki színészetnek, bizony mondjuk, hogy nagyobb átok a belügyi kormány szûkkeblûsége s színházi ügyekben való analfabétasága.

Tessék megrendszabályozni a színésziskolákat. Ez már rég kötelesség lett volna. De nagyképû, üres, erélyeskedõ leiratok helyett egy csöpp tájéko[zott]ságot s egy kis szubvenciót jobban szeretnõnk.

Nagyváradi Napló 1902. február 6.